Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)
1918-03-01 / 7. szám
> 2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. szám. Az anya és csecsemővédelem. A négy éve pusztító háború a férfierek millióit döntötte le. Emellett a küzdelem, a lelki tépelődés és a nélkülözés miatt a háborútól megvédett országokban is a népességnek pusztulása sokkal nagyobb mint békében bármikor volt. A munkás kezeknek elvesztése, a népességnek nagy fokú csökkenése az államok intézőit gondolkodóba ejtette s arra vezette, hogy a nagy embervesztéssel szemben pótlásról gondoskodjanak. A kíméletlen emberpusztitás a mai csecsemőben és gyermekben a jövő emberének nagyobb megbecsülését eredményezte. Ez nemzetgazdasági szempontból igen fontos. A sok elpusztult katonát, az adóalanyt, a produktiv munkát végző egyedet pótolni kell. Ennek legközelebbi pótlása a mái gyermekekkel s a közelebbről és utána születendőkke! történhetik meg. A férfierők javának megsemmisülésével a háború folytán így született meg állami érdekből a nemzet népessége emelésének céljáért az az intézkedés, amelyet anya- és csecsemővédelem címen indítottak. Különös, hogy a gyermekvédelemnek kérdése a háború előtt is eléggé előtérbe kelült, de az anyák védelme, a csecsemők megvédése céljából eddig aránylag kevés intézkedés történt. A borzalmas háború kellett arra, hogy c célból országos aktió induljon meg. Az óriási vcrvesztés indított véreinknek a kímélésére és okosabb védelmére. A béke éveiben is tudták s illetékes és az egészségi kérdésekkel hivatássa! foglalkozók szóvá is tették azt, hogy a gyermek- halandóság hazánkban milyen nagy. Meggátolása céljából valamelyes intézkedéseket tettek is. Az eredmény azonban kevés volt Beigazolódott, hogy a gyermekhalandóságnak „a tudatlanság és a könnyelműség“ az okai. Ezt most hivatalosan is kijelentették. De aztán mégis ment minden úgy, amint azelőtt. A könnyelműség és tudatlanság megmaradt s a gyermekhalandóság is csak nem olyan arányú volt, mint annak előtte. Körülbelül 1900 táján az egészségtani ismeretek egyik ágának, az életmentésnek módozatai terjesztésére és megismerésére mozgalom indult meg. Egyes községekben, aztán némelyik bányavárosban, olyik gyártelepen az orvosok az élei mentésből előadásokat tartottak. Ezek időszerű felbuzdulások voltak, melyeknek nyoma ott maradt, ahol az arra hivatott lelkes ember ügyszeretete nem hagyta elaludni az érdeklődést, sőt ébreszteni törekedett. Másutt az egészségtani tanítások aludtak, mivel nem volt aki ezzel nemesítette és javította volna a népet. Ez a szörnyű világrengés kellet arra, hogy az anya- és csecsemővédelem s az egészségtani ismeretek bizonyos rendszerrel meginduljanak s országosan szervezve legyenek. Nálunk s más országokban is a gyermekhalandóság csak az anyaságra való előkészítésnek a hiányából ered. Az ország népesedésének biztosítása a családalapításnak megkönnyítése mellett az anyai állapotba jutott nők okos kioktatásából s a csecsemőkkel való helyes bánásmódból áll. Ha az anyai állapotban ievő asszony nem tudja, hogy neki s annak a szive alatt megbúvó csöppségnek, aki eljövendő, hogy majd mosolyt hozzon közénk, mi van javára és mi ártalmára, akkor tisztán saját ösztönére van hagyva. Az ilyen asszony a maga és születendő gyermeke születés előtti védelmében és csecsemőjének gondozásában magára hagyatott. Tesz amit tehet s amit az effélékben már jártasoktól látott vagy hallott. El lehet mondani, hogy az anyák legtöbbje azt a tapasztalatot, amelyre előtte hasonló helyzetében sok anya maga jött rá, maga-magán szerzi meg. így az elődöknek megfigyelése értéktelenül elmosódik. Az elődöknek tapasztalatát e részben saját esetükben csak azok a szerencsés asszonyok használhatták fel, akik mellett tanáccsal az édes anyjuk ott lehetett. Elmondhatjuk, hogy az a tapasztalat az igazán okos, intelligens családok anyáit kivéve sokszor együgyű és nem sokat érő volt. Ezért aztán az anyák és a csecsemők nem csoda
