Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)

1918-12-01 / 4. szám

2 oldal.

4. szám.

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

a szegényséf, elnyomattság, az egyházi nyűg további viselése háramlanék úgy reájuk, mint fajtestvéreikre.

Ezzé! szemben elfogadva a mai kwlturvilág Seghaladottabb exponenseinek álláspontját, a nacionalizmust s imperializmust félre téve, egy boldog, gazdaságilag erős, lelki harmóniában lévő együttélés lehetősége kínálkozik itt, hol szabad országban, szabad gépek egy soha nem álmodott szép jövőnek nézhetnek elébe. A magyar ia- aitóság ennek munkálását irta zászlójára. Éhez kérjük bizalommá! román tanitótestvéreink megértő csatlakozását.

Szaímár.

Neubauer Elemér.

r

i

3™

OTTHON.

ar-zsiBa

"1

Boldogságot bénító gaz bűnének,

A földön uj tavasz fuvalma száll át, Érlelve minden jót, mi még nem ért meg.

Ki csóvát vet szomszédja hajiokára, Önnön lakában rútul égjen el,

Tanulja meg: testvériség kanéba'

Bárkit megillet egy kicsinyke hely; Megszűnt vad szomja mér a háborúnak, Alkotni kell mast, uj életre készen ;

A vét rel játszók rendre porba hulltak, Jogit a vér kivívta már merészen.

Kivívta s felbuzog, mintha kiállna : Munkára fel! Legyetek emberek!

Egy idejét mait, elhamvadt világba'

Uj, szebb világ csirája szendereg,

Vajúdik még a kar, de nem sokára Meglátja a napot rég várt szülötte, Megértésből épül meleg tanyája S az örök béke őrködik fölötte.

Felhívás.

Uj élet.

" Irta: Szabados Ede.

Legyen a múlt vihara rémes álam, Melyből megválté üdv az ébredés, Szálljon szabadság végig a világon S tegyen dússá a megelégedés.

Eljött a Béke rejtező helyérül,

Hová a harc tüze bilincsbe verte,

A romok szörnyű halmaza felépül S enyhülni kezd a vert sebek keserve.

Boruljon éj, sttrü, sötét, a múltra,

Mit oly soká sinylett a nagy világ, Hadd lélegezzen mcgkönnyülten újra S zöld téréit ne fesse vérvirág ;

Erdőt, mezőt hadd járjon át a nóta, A béke művén dolgozzék a mester, Áldás legyen a munkált föld adója S a szivek teljenek meg szeretettel.

Pusztuljon el a gyűlölet hatalma, Mely annyi csöndes álmot bolygatott, Mindaz, minek gyászos vesztét akarta, Köszöntse éledőn a holnapot;

A kapzsiság fizesse szégyen-érit

Az alábbi hét kérdőpontra szíveskedjenek a kartársak a választ rövid, tömör mondatokba foglalva levelező lapon, vagy levélben dr. Ágner Lajos tanár címére, Budapest, I. Bors-utca 10, nyolc napon belül beküldeni.

1. kérdőpont. Helyes és jó volna-e, ha a magyar állam a háború befejeztével arra törekednék, hogy a nagy uradalmak éz egyéb nagybirtokok földjéből egy nagy rés« fölparcsllázódjék és a dolgozó földműves nép kezéré jusson?

a) Mi erről általában a véleményük az apró (kb. 10 holdon aluli) birtoku földműveseknek? b) A közepes (kb. 10—30 holdas) birtoku földműveseknek ? c) A nagyobb (kb.30—100) holdas birtoku földműveseknek ?

2. kérdőpont. Az állam arra, hogy a birtokok földje (vagy ennek legalább javarésze) feldarabolódjék, többféle módon törekedhetik és pedig

a) az állam egyszerűen kimondhatja^ hogy senkinek cem lehet nagyobb földbirtoka mint 500 hold és akinek 500 holdnál többje van : a többletet, köteles átadni az államnak amely azt fölparcellázza, vagy (ha pl. erdőről van szó) a községeknek átadja.

b) Az adózás mai rendszere olyan, hegy minél kisebb birtoka van válakinek, annál több adót fizet különféle cimeken