Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)

1918-09-01 / 1. szám

XVI. évfolyam. Megjelenik min- *den hónap 1-én Szatmár-Németi, 1918. szeptember. tanügyi értesítő NEVELÉS- ÉS OKTATÁSÜGYI SZAKLAP Felelős szerkesztő: Neubauer Elemér, Szatmár-Németi, Tanitókháza. Társszerkesztö: Székely Árpád, Nagybánya. Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanító-Egyesület. I-Sfi BÉR. Előfizetés ára: egy évre 6 kor. Az oktatók országos szervezkedése. A magyarországi tisztviselői kar s köztük — mi — oktatók példás tü­relemmel viseltük mindezideig a há­borús viszonyok súlyos keresztjét. Senki sem vetheti szemünkre, hogy az ezer­nyi sebtől vérző államot kíméletlenül sarcoltuk volna. Elismerjük jelenben is, hogy a kormány a családi pótlék felemelésé­vel, háborús és ruhasegély kiutalásá­val időnkint enyhíteni iparkodott hely­zetünkön. De azt is le kell szögeznünk, hogy ezen segítségnyújtások mindig messze alatta maradtak a tényleges életszükségletek minimumának. Minda­mellett megéltünk valahogyan, mert elmentünk az alkalmazkodás legvégső határáig. Most azonban — a háború ötödik esztendejében — ott tartunk, hogy igényeinket már lejebb szállítani nem lehet, tartalékainkat meg úgy munkaerőben, mint ruhában s pénzben (akinek volt) feléltük. Ezzel szemben a drágulás egyre fokozódik, aminek a kormány — úgy látszik — nem tud, vagy nem akar határt szahni. Így előállott az a hely­zet, hogy az államnak pénzben vagy naturáliákban meg kell adnia munká­sai részére legalább annyit, amennyi mellett a reájuk bízott teendőket — habár tengődve — teljesíteni képesek. Ez közérdek s a háború megnyerésé­nek is egyik alapfeltétele. Ha az állam a maga nehézkessé­gével képtelen az anyagot és áru' fel­hajszolni és jutányos áron rendelkezé­sünkre bocsátani, úgy nem marad más hátra, mint a tisztviselői fizetéseknek a drágasághoz mért emelésére fanya- rodnia. Ennek önkéntes belátását azon­ban hiába várjuk. Szükséges tehát a szervezkedés, hogy igazságunkat meg- láttasSuk, jogos kívánságaink teljesíté­sét kiszorítsuk. Hogy aztán ez a szo­rítás gyöngéd öleléssé szeiidül-e, vagy majd a Boa constrictor bordákat ro­pogtató erejével hat, az a körülmé­nyektől, meg a szervezkedés vezetői­nek eszélyességétől s erelyétől függ. Az ötvenezernyi oktató személyzet hatalmas erkölcsi s politikai erejére támaszkodva, mindenesetre lehet ha­tékonyan fellépni jogos igényekkel. Mienk a polgári társadalom rokon- szenve, velünk van a sajtó és igazsá­gunk tudata. Ezért történt, hogy amit évtizedek kitartó munkája nem tudott elérni, azt az időszerűség nyomása egy napi ól a másikra megvalósította. Ma már szoros kapocs fűzi egybe az oktatókat az óvótól föl az egyetemi tanárig. Bennünket továbbra negligálni nem lehet. Szatmáron a napokban alakult meg az Oktató Munkások Szövetsége a gimnáziumi, képezdei, kereskedelmi, polgári iskolai tanárok és elemi iskolai tanerők egyetemességével, érdekeik ha-

Next

/
Thumbnails
Contents