Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)
1918-06-01 / 10. szám
4. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 10. szám. söbb osztályába nem léphetnek: ez nem mondható az életre való készülés meggát- iásának. <Apa) KÍDC5 1ÓZ3ZÍ. III. Elolvasva a két pályamunkát, a melyek közül az egyik: „Óra et labora“, a másik: „Az iskolák az életet szolgálják“ jelige alatt érkezett be, hamarosan szembe ötlik a két pályamunka közötti nagy kü- lömbség, az előbbi pályamunka javára. A. ) Az „Óra et labora“ jeligés munka gerince valóban az a hid, a mely hivatva lenne megvalósulás esetén átvezetni az elemi népiskolai tanulót a középiskolákba, főleg pedig a gymnasiumba. A pályamunka részletesen foglalkozik tantárgyanként azon nehézségekkel, a melyek ma akadályul állanak a gymnasiumba készülő gyermekek előtt s nyomban meg is jelöli azokat az utakat és teendőket, melyek ez akadályok elhárítására szükségesek. Végül megemlíti a munka a paedagogia eljárásokat is, a melyek valóban kiegészitő részei az áthidalásnak, a tárgyi nehézségeken kiviil. B. ) Az utóbbi pályamunka általánosságban foglalkozik a kérdéssel és nem fektet súlyt a címben foglalt főcélra, nem is ad egyenes útmutatást, a melynek szemelőtt tartásával az elemi és középiskolák között tényleg fenálló ür áthidalható volna, miért is e munka, bár irója sok figyelemre méltó eszmét pendít meg, nem ad kielégítő feleletet a kitűzött pályatételre. Ezek után a magam részéről alapos meg- fonto'ás után az „Óra et labora“ jeligéjű pályamunkának javaslom a pályadij kiadását (Szatmár-Németi) P^ŐUdfi lZ5Ők. QI1H A tizennyolc évesek. Irta: Szabados Ede. Kedvenc játékotok, a puska Csak nem régen került a sutba S már rajtatok az igazi; Gyermekkorotok hajnaláima Az édes végig-álmodásra Ha esdekelve visszahi: Már nincsen rajtatok hatalma A szónak, mit a matt rebeg — Benőttetek a nagy viharba, Kicsiny tizennyolc évesek. Csak néha, hogyha csábos ének Sejtelmes szárnyon száll felétek S gyönyört, üdvöt, mámort ígér; Ha bólintnak biborvirágok, Lehelve egy csodás világot, Százszor szebbet a réginél: Akkor dobog fel hőn epedve Vágyaktól égő szivetek S gyötörni kezd a sors keserve, Szegény tizennyolc évesek. Rátámad hamvas arcotokra S lelopja bíborát orozva A tél fagya, a nyár heve; A hervasztó gond kapzsi serege Irigv az ifjú kikeletre S hideg őszt költöztet bele. Megnehezül a lenge élet, Borong az ég fölöttetek És szívet és lelket cseréitek, Ti bús tizennyolc évesek.
