Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)
1918-05-01 / 9. szám
9. szám. tanügyi értesítő 3. oldal. gyönyörű internátusnak — gyakorlatból ismeri az ilyen intézmény hasznosságát, de meg főiskolába járó fiaink közül is sokan élvezték már az Eötvös-alap jótéteményeit, tehát körünkben a buzdító szó szinte fölösleges. Inkább ama módozatokat kel! felkutatnunk, amelyek lehetővé teszik, hogy hatékonyan járuljunk az országos akció sikeréhez. Hisszük, hogy megyei egyesületünk vezetősége és választmánya az idevezető utat mihamar megtalálja. A szaímár- megyei tanítóság a megindított országos mozgalomnak becsületté' részese lesz, eny- nyit eieveglis ígérhetünk. (Szalmán) —p—p. Bírálati észrevételek „Kapcsolat létesítése az elemi- és középiskola, főleg a gimnázium között“ cimü pályamunkákról. !. A fenti tétel alatt beérkezett két pályamű,— eltérően egymástól— az elemi iskola két különböző pomján tárgyalja a középiskolákhoz való kapcsolódást; — amint következik: „Óra et lahora“ jelige alatt az elemi iskola iV-ik és a gimnázium I-ső osztálya között indul el a tárgyalás; azon a ponton, ahol a mai érvényben ievő szervezeti intézkedésekben a kapcsolat tényleg fenn is áll. j,Nagy iir tátong“ . . . mondja hamarosan a pályamű—, ez átmeneti helyre vonatkozóan; — anélkül azonban, hogy erről akár a csoportosított érvei, akár későbbi tárgyalási menete az elszólott mérvben meggyözödtclnének.— Beszél, jóllehet tapasztalatról; igen, benyomásokról,— ámde .a laza szólamok helyett ily rendkívül é- letbevágó, s meglehetős vita alatt álló kérdésnél komoly tanulmány tömött sorai kellenne hordják össze az igazi döntő erőt.— Ezek híján aztán szinle érthetőbb az, hogy közoktatásunk jelentős eredménye úgy a múltban, mint a mind népesebb-népesebben kikerülő ifjuságrajokban ma, a tudományos pályák legtöbbjéhez átlag bőven, itt-ott majdnem fölös számban bocsáthatta, s bocsátja mégis a munkaerőket. Lássuk az ür áthidalását.— Amelyhez- okosan-, csakugyan jóval szükültebb szakadékot talála; mondván: „A tanuló előképzettségére tökéletesen elégségesnek tartom az elemi iskola négy osztályát“.— De már aztán: „Tekintettel arra, hogy a gyermek legtöbb helyen már három éves korában óvodába megy“. . . sth.— sajnos ismét hogy beleejíí itt magát hirtelen egy üres szólamba,- alapot akarván rakni a hídfőnek, az elemi iskola munkabírásában-, mindenesetre vagy tájékozatlanságból, vagy talán csak annak kedvéért, hogy későbbi következtetései, — „ha nem csalódom“ . . . színezetű érvelése eredményét: a gimnáziumtól átveendőnek föltételezett uiabb anyag- terhet elemi iskolánk amúgy is eléggé terhelt tagozatának erejére ráolvashassa. Várva bár jobb időket,— mily más-miegyéb, valóságteljességgel gyönyörű alapja volna, s van pedig, sivár helyzetünk között is, az elemi iskola teljesítőképességének; csupán önmagában; teszem: a magyar néptanító önmegtágadó nagy lelkierejében ! !— Amellyel le tud száliani, s egyben tud e- meikedni; s a családi, társadalmi fonákságok, hibák, gyarlóságok romboló tanai-, s ehhez még 8-9 milliónyi idegen ajkú lélek sajátos,— mondhatni leginkább magára hagyottan hat éves nevelnének éleíiskolá- zottját is leikéhez szódíja, s magával viszi a nagy döccenőn át; s át is adja; hogy átlagosan megnyugtató elégedésre, bizonyítja azt a középiskolákból évenként kikerülő népes rajok között a terhelt vidéki elemi iskolák képviseltjeinek elég szép száma is. Ilyenforma valóságok, mint alapeszmék bontogatásával mutatni be a mai rendszerbeli átmeneti nehézségek kapcsolásához, több-több könnyítéséhez az elemi iskolát, annál hálásabb és,— szakemberek között beszélve-, annál megfelelőbb is lett volna, mert igy tiszteltebb és vonzalomteljesebb alapot gyűjthetett volna szerző ahhoz a nagyon lényeges ponthoz érvén, ahol nehány befejező sorban aztán pusztán csak apos- trophalja a középiskolai kathedrát, s azt a midenekfelett szóló és inkább egyedüli bajt,— a mai lelki-kapcsolásbeli hiányt.
