Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-12-01 / 4. szám
6. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 4. szám. válogatás-, keztyüs kéz nélkül, valamig, s valakik e helyen állunk! Mindenkinek, mindenekhez ! Ez a mi hivatásunk magasztosságának a teljessége és művészete.— Vallom, hogy igy tisztultabb lesz a helyzet a cél felé!— Simán és mihamarabb. Hogy többet ne említsek, végül az isko- lábajárás bajai közül egy nagy és igen lényeges hiányra mutatni, talán figyelmét kerülte el.— A mindennapi iskola V. és VI. osztálya az!—Még mindig sajnos: ezeknek a néptelensége, avagy kezelése pedig oly döntően foly be az ism. iskola életképességére ! Amit mond, itt-ott oly nehézkes az irálya §öt idegenszerü . . csodálom! Egyébként a jóakarat, a törekvés, mellyel ismétlő iskolázásunk bajait szóvá teszi, elismerést érdemel, s ezért a pályadij fejeré- szét további buzdításul kiadni javaslom. 11., „Sic itur ad asira“— jeligés pályamű szerzője helyesen tekint körül a kisebb fokozatú gazd. ism. iskola úgy kezdő-, mint azt pótló szervezése között.— S azt, mint alapot a czél szolgáiásra alkalmasnak is tartja.— Emiit is,- ha tiszteletes kivételként bár, ez alapon működő iskolát; a legtöbbről úgy tudja, hogy csak elméletet tanít. Főokát e bajnak a gyakorló-telep hiányában, s a tanitóelőképzettségnek fogyatékosságában, hiányában látja. Bajaink legsúlyosabb felét, a sikertelenség vagy elébbhaladás fő-fő kerékkötőjét azonban : a tankötelezettség életrehivásának szükségében, értheflenül, teljesen figyelmen kívül hagyja. Pedig itt már szomorúbb tapasztalatai lehetnének legtöbb helyen, mintsem számon tudná adni hallgatásának okát. Viszont, még elméletnek is tulhajtottnak kell tekintsem az életképesség fokozhatását 5 hold-, s tartozékai kívánásához kötni. . . Akkor, amidőn nagyon sok helyen alig-alig próbálkoztak még számbavehetően a meglevő kis területet kipróbálni; s hogy, ahol itt- ott befért a btízgóság a szűk keretbe, onnan kinőtt volna, vagy benne mozogni már nem tudna az iskola : egyetlen tapasztalási érve nincsen. Azt tartom,- megfigyelt eset után-, hogy az iskola céljai megférnek, érvényesülhetnek, egyes jobb gazdálkodók megfigyelései mellett, még a faiskolai pihenő táblák keretében is. Egy,— maradjunk hát az 5 holdas elméletnél—, ily mintaszerű kis paraszt, önálló gazdálkodás amily elvitázhatlan nagy mértékben jótékonyan hatna minden községben, éppen oly mértékben is esik távol az iskolától, a falusi tanító ainugyis eléggé terhelt munkabírásától, annak lehetősége, hogy az iskola végezze e gazdálkodást; mindjárt állatállomány nélkül 1 És mintaszerűen szembe tűnő eredménnyel is! — Túlzásba megyünk! A reménytelen vergődés rosszabb lenne a semminél. A tanitóképzés e nemű hiányát túlságosan általánositja.-Vannak bajok; leginkább felekezeti egynémely képzőben; de terjedtebb szakképzést mint amilyeneket szép számban látni alkalmam volt, a csigázásig terhelt növendék a jobb helyzetekben sem nyerhet.— Mindenből csak utravalót az életre! Ha mustárrnagnyi is az! Elő vele aztán az é- letben! Egymástól is mily sok értékeset eltanulhatnánk, ha ...! A továbbképzésre eddig is volt alkalom; helyesen. — Uj eszméjét, hogy a közismereti oktató is értsen a gyakorlatiakhoz, nagyon helyeslem! Kapcsolatból áll az élet. Mindenki értsen mindenhez! És ehhez csak akarat keli. Igen helyes, hogy kitér az oktatásbeli kivitelre is, s végül az iskola és élet kapcsolatára.— Bár újat nem mond, a teendők ily ébrentartása is hasznára lehet az ügynek. Nem hallgathatom el, itt is, mint másik pályaműnél, mint föl-föl bukkan helyenként nyelvezetben, mondatszerkezetben, csoportosításban bizonyos idegenszerűség. Pályatételét, jóllehet nagy lendülettel, a bölcsek régiókig el, kezelte, alig-alig vitte közelebb a megoldáshoz. Törekvése, jószándéka, buzgósága azonban nyilvánvaló, s ezért a pályadij másik felét szerző részére tovább buzdításul, szintén kiadni javaslom. (Kővárhosszúfaiu) Rmbrus (Dózes.
