Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-12-01 / 4. szám
4. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal' elhárítása, uj iskolák felállítása, a régiek fejlesztése, a tanerők szaporítása, állami iskolák szervezése stb. Mindezen feladatokot a vármegye előkelő családjaival karöltve s a kultusztárca akkori soványsága dacára sikerrel oldotta meg. A tanítók anyagi helyzetén államsegélyek kieszközlésével iparkodott segíteni. Sokat fáradozott a Széchenyi Társulat megteremtése körűi. Polgári iskolák, tanítóképzők létesültek kormányzása alatt vármegyénkben. A megyei tanítóság 300 koronát tett le annak idejében „Kováts Béla alap“ címen internátusi célra, e mustármagban rejtőzött az a csira, amiből a mai Tanitőkháza kisarjadt. De nem feladatunk e helyen mindazt felsorolni, ami Kováts Béla nevét s emlékét e megye kultúrtörténetében mindvégig fentartja, csupán a tanítók hálájának, kegyeletének kívántunk halk visszhangot adni, amikor egykori szeretett főnökünk örökre eltávozott körünkből. Legyen emléke áldott s pihenése csendes! (Szatmári —P—P. ♦♦♦ ♦♦♦ A tanítás eredménye s a tanulói tudás. Tanitunk, dolgozunk, a lelkek kiformálásában építeni igyekszünk. Munkánk után várjuk az eredményt. Várjuk, hogy az, amit tanítottunk, a fogékony gyermeki lelkekben kihajtson s viruljon. Azt várjuk és azt reméljük, hogy a jót megerősödve lássuk tanítványainknál. A tanév eredményét a külső körülmények is befolyásolják. A tanító nyugodt lelki- egyensúlya, kedélye, egészsége mindig megérzik a tanításon s befolyásolja annek eredményét. Az igazi eredmény, ha a fentebbi és a külső körülményeknek többi része nem gátolja a tanítói munkát, mégis a tanítványtól s főleg a tanítótól függ. Az ő kezében van főképpen a siker kulcsa. Ha megfelelő reákésziiltséggel és tudással törekszik tanítani, akkor valóban eredménye lehet és van a tanításának. Bármilyen képzett is valaki mint tanító, kell, hogy még hosszas gyakorlatai után is, mielőtt az iskolába belépne, átgondolja mit és hogyan foglalkozzék a gyermekekkel, hogy az a foglalkozás értékes legyen. Meg kell gondolnia", hogyan magyarázza meg, amit tanítani akar, úgy, hogy mint legköny- nyebben az észhez jutó sajátjukká váljék ta- tanitványainak. Szükséges tehát, hogy a tanító necsak tudja azt, amit tanítania kell, hanem annak átadásánál azt a módot alkalmazza, amelyikkel legkönnyebben a gyermekekhez férhet. Ha ezt eltalálta, akkor tanítványait a magyarázatával megfogja s az eredmény már félig biztosítva van. De a tudás, az arrakészültség, a helyes magyarázat és megértetés még nem efég. Kell, hogy az eredmény biztosításáért még a fegyelem is olyan fokban meg legyen, a- melyen a figyelni tudást is lássuk, ahol ez hiányzik, veszélyezteti a tanításnak az eredményét. Az a fegyelem, mely a figyelemnek is alapja, ne hiányozzék egyetlen osztályban, egyetlen iskolában sem. Igazán csak ott lehet a tanításnak eredményét várni, ahol a tanító egyéb jelességi mellett a figyelemre késztő fegyelmet is megteremteni és fenntartani képes. Ha aztán mindazok megvannak, ha a fegyelem a figyelni tudást megvalósította, ha a tanító lebilincselő módon, a közvetlenségnek olyan módján magyaráz, amelyet a tanulósereg megért és megfog, kell, hogy a tanításból leszűrt eredménynek megtanulását kívánjuk a gyermekektől. Ha ezt nem követeljük, akkor csak fél munkát végzünk. Kívánjuk meg a gyermekektől, hogy a jól megértett anyagnak rendszerbe foglalt s rövid formulába öntött eredményét minden tárgyból minden leckénél, azaz minden uj tanítási anyagnál megtanulják. Ez a tanultatás az önerején való tanulásnak a gyökere. Nekünk pedig ezj a gyökeret erősítenünk kell. Az önerején való haladásnak ez az a módja, amelyben tanítványaink kell, hogy erősek legyenek. Gondunk legyen tehát erre, hogy ez a tanulni tudás tárgyanként és osztályonként erősödjék, mert igy a gyermek
