Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)

1917-06-01 / 10. szám

8. oldal.

tanügyi Értesítő

10. s/ám.-------------------------------------Ü~ OTTHON. Tj

^ ■-----------M

Bé

kehivás,

Irta: 5zabaöo5 Eöe.

Fegyvert utáló, olajágos Béke,

Hová költöztél bőség-gyermekeddel? Szülöhonodba szálltát tán, az égbe,

Mert a föld népe durván kergetett el?

Vagy ott lakot egy rejtett, messze tájon, Hol serge, véd a sziklakö-falaknak,

Hogy győzedelmes harcra készen álljon,

Ha irigyek tanyádon megzavarnak?

Vagy ott, hol a vadember pusztasága Szerelmesen ölelkezik az éggel,

Hol árva jussát a talaj kivárja S türelme még csalódásán se vész el?

Bárhol lakói, hagyd végre el magányod! Zokogva hí a föld nagy szürkesége;

Ha búsongását csókoddal megáldod,

Csak egy perc kell, hogy múltját újra élje.

A hamvadt városok helyét tekintsd meg, Hervadt mezét a hajdan dús mezőknek, Honnan szilaj kedv keszkenője intett . . . . Mind, mind a vég síréjjelébe dőlnek.

Halált hörögve idődnek a nászok,

Apját siratva születik a gyermek És nőnek, mint a fékevesztett átok,

A legigazibb, legkinzóbb keservek.

Mert fáradat lan’ dúl dühe a harcnak, Pusztítva mindent, mi útjába téved,

Ifjak, félaggok egyremásra halnak:

E szükidőn csak EGY olcsó: az élet.

Tornyuktól elbúcsúztak a harangok,

A jámborok, öldöklő végsegélyre;

Maholnap vérre vágyó durva hangot Üvöltenek ezer halált Ítélve ....