Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-06-01 / 10. szám
10. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal. a gyönyörű bűvkör, amelybe a naiv gyer- meklélek bejut, az a rengeteg kincs, amelynek szépségeit a gyermek úgy szivja magába mint a föld a harmatot, mennyi kincse a szívnek !! Micsoda gazdagsága nyílik meg a léleknek ezek által és ezek utján! Milyen érték ez! Milyen gyönyörűség csak végig gondolni is, hogy az a sok gondolat miképpen raktározódik el, miképpen fűződik egymáshoz, hogy a lélek tartalma miképpen bővül, a szókincs, a lélek miként gazdagszik !! Ha aztán látjuk azt a folyamatot, mely, mint az esőcseppeket a mélyedés, magába veszi 'a jót, a szépet, elmondhatjuk, hogy a tanítói munkánál nincs szebb. A kertész a területet munkás kezével s ész- szeiüen és idejében alkalmazott munkájával széppé változtatja, a nevelő-tanító a lelkeket termékenyíti meg. Nézd, figyeld, kutasd, hogy miként ébred, nő a gyermek lelkének hajnalhasadása, hogyan issza be, amit tanításodban neki nyújtasz s áldani fogod a szerencsét, hogy az a mező, az a tér, melyen az emberiséget szolgálod, milyen áldást-adó Ha a társadalom valahára teljesen megértené, hogy a gyermeknevelés milyen mé- lyenjáró, hogy annak hatása az emberrel egész életén át vele van, inkább tudná értékelni azt, aki a közművelődést derekasan szolgálja a tanítás az iskola utján. Ha aztán mindig többen lennének az iskolák munkásai között olyanok, kiket pályájuknak a szépsége vezet, akik a gyermeksereg előtt saját anyagi és érzelmi bajaikról megfeledkezni tudnak, akik a iétfenfartásnak különösen napjainkban küzdelmes akadályai között is feledni tudják a .bajt s az iskolában csupán ríeveiők, csupán tanítók igyekeznek lenni: akkor az ideális iskolamestereknek a csapatja gyarapodnék és nem fogyna. Ez a közös, vérző, szenvedő, a lovagiasságában tulságba menő magyar nemzetnek mekkora gazdagsága lenne! Erről talán máskor beszélhetünk. . . . Az elemi iskola az ismeretnyujtás folyamán kicsiben a természetnek megismerésére, az embernek, az állatoknak életére, a földnek megbecsülésére, a növények értékére, az ásványok hasznára, a közéleti legszükségesebb s más gyakorlati dolgokra tanít. Bevonja a lelket a dalnak ragyogásával, a nemzetnek felhevülésével, lángolásával, a szabadságnak vágyára!. Tanií rajzolni, dolgozni; alakítani, formálni. Példákban tanít küzdeni, lemondani. Vágyat tölt a lelkűnkbe, hogy okosan élni óhajtsunk. És így tovább. . A többi iskolák ez ismeretekre építve rakják reá az újabb-újabb ismereteket. Itt már az ismeretek rendszereken épülnek fel. Az anyag mindig több és több. Az ismere- retek megújításával a szó és gondolatkör nő, a látás tisztul. Már itt a tudományágak különváltan lesznek ismertetve kisebb-na- gyobb mértékkel és részletességgel. Itt a szaktanitás a maga sajátos rendszerével, hibájaival, és előnyeivel előttünk áll. Nagy ismeretanyag, rengeteg fogalomtömeg az agyat, a figyelmet talán tulságig igénybeveszi. Szinte szédületes meredek az, amit pl. a középfokú iskoláink anyagban nyújtanak. Helyesebben mondva szédületes magasnak látszik, de aki a tanításban mester, annak a tanítványai könnyen megmásszák a sziklákat. Az anyagnak a teljes és helyes megértése mellett csak kis igyekezet kell s a- kinek tehetsége csak közepes is, halad. Ha már a vén iskolamesterek eléggé nem becsülhető erényében, a lelkesedésben any- nyire benne vagyok, elmondok egyet-mást, ami a magyar óvodai, elemi iskolai és középfokú iskoláztatásunkban a megszivlelésre érdemes. Legelébb a tanulók megterhelését említem. Ezt mindenfoku intézetre vonatkoztatom. Alsó fokon az okozza, hogy a gyermekek az anyagot nem olyan alakban kapják, hogy azt megérthessék. Ennek a formáját kell, hogy a tanitók közt azok, akik még meg nem találták, megtalálják és megtanulják. Nem boszorkányság, hanem művészet ez. És még sem nehéz. Ahol egy-egy testületien többen vannak, a nagyobb arrava- iósággal bíróktól ellesik a kezdők és megtanulják. Egy-egy ilyen iskola tanrtósze- mélyzetének munkáját szemlélni igazán gyönyör. Ahol a tanulók vezetésében minden fokon egységes, egészséges, apai és emberi szeretetből fakadó jó irány van s ahol egy-
