Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-02-01 / 6. szám
XU. évfolyam Szafmtír-némeíi, 1917. február 6-ik szám. gSg mm,, . kWM life TRnUSYI ÉRTESÍTŐ NEUELÉ5- ÉS OKTHTH3UEYI 5ZRKLHP Felelős szerkesztő: Heubauer Elemér, 5zatmcr-ncmeíi, Tanitchháza. Társszerkesztő : Székely Rrpáö, Nagybánya. ggg BlfÉp megjelenik minőén hónap l-én Kiadótulajdonos: a Szatrnárvármegyei Általános Tanító-Egyesület. Előfizetési ára : egy eure 6 kor. Nyelvkérdés. Vastag tapitatlanság volna a világháború kellős közepén nemzetiségeink érzékenységét bántani. Távol áll tőlünk e szándék, de okunk sincs reá, meri a nemzetiségi kérdés a háború alatt nálunk elveszhette méregfogát. Ellenségeinknek ezirányban táplált vérmes reményei szertefoszlottak, mi pedig egy igen becses tanulsággal gazdagodtunk. Kitűnt, hogy az ősi magyar állam szervezettsége, átkaroló ereje, a magyar föld vonzása hatalmasabb energia-állományt képvisel, mint idekacsintgató ellenségeink álnok terveinek pókháló szövedéke. Nem magyarul beszélő honfitársainknak a mai nehéz időkben tanúsított hazafias magatartása örvendetes kötelességünkké ieszi, hogy velük szemben mutassuk ki testvéries érzelmeinket: anyanyelvűk, szokásaik, hagyományaik, egyházi és világi kultúráljuk tiszteletben tartásával. Mindezekkel azonban nem áll ellentétben, ha magyaros nyíltsággal oly kérdést vetünk fel, ami régebben a kölcsönös bizalom hiánya miatt közeledés helyett elidegenedést szült. A magyar tanítóságnak minden időben az volt s ma is az a fő programja, hogy hazánkban minden állampolgár legyen jó hazafi és tudjon magyarul. E kettős kívánság helytállóságát, jogosságát nem lehet elvitatni. A programúi első fele immár íejesült, a hazafias érzelem egységének bizony ságlevelét sokszorosan pecsételték meg vérükkel e haza minden rendű és rangú polgárai. Ezen kimeríthetetlen erőforrást nyújtó érzelmi egység- kialakulását a magyarság hagyományos liberálizmusa, lovagiassága, az erőszakos eszközöktől való irtózása segítette elő. Ugyanezen nemes tutaj r donságok további megőrzése fogja a nyelvkérdést is lassan-lassan megoldásra juttatni. Ha kiütjük a tollat az üzérkedésből homnentők kezéből s ha elnémítjuk az egyre hazaárulásról csaholó mii hazaffyakat, viszont ha a magyar állam vasszigorral sújt le a netalán felbukkanó konkolyhintőkre, úgy a folyton gyarapodó bizalom, megértés szálainak ama pólusából indul ki a magyar beszéd tudása utáni vágyakozás, mely a jóérzésül nemzetiségi testvéreink szivében honol. És ekkor a nyelvkérdés eladdig kényes problémája azonnal paedagó- giai feladattá szelídül, melynek megoldása nemzetiségi helyeken működő kartársaink nem kinos, de örömmel vállalt mestermunkájára vár. Most már lehullott a nyelvkérdés politikai álarca s tisztán láthatjuk, hogy nem más
