Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-11-01 / 3. szám
10. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. szám. f. évi 8 számában 1110 tfsz.) rendeietem- ben foglaltak szerint azonnal intézkedjék s az egyes esetekben esetleg fenforgó akadályokról haladéktalanul tegyen jelentést.“ Szatmár-Németi, 1916. október 10-én. 5078—1916. tfsz. Kérelem a vármegye összes tanítóságához és óvónőihez. Ezideig bármikor fordultam e vármegye érdemes tanítóságához valamely közérdekű mozgalom felkarolása érdekében, munkatársaim körében mindannyiszor megértő elmékre s együttérző szivekre találtam. Emez előttem igen becses tapasztalat jogosít fel ama reményre, hogy ezúttal is foganatja lesz kérő szavamnak, midőn a hadban elesett tanítók árvái és özvegyei, valamint a menekült tanítók és óvók fokozottabb mérvű felsegitésére kérem áldozatkészségüket. Mindkét nem as irányú országos mozgalom aránya és lendülete a tanitóség erejéről, összetartásáról, humánus érzéséről tesz dicséretes tanúbizonyságot. Ezen mozgalmakból nem hiányzott vármegyém tanítósága eddig sem, de számarányához képest még nem vette ki kellően a reá eső részt. A mienknél kisebb vármegyék tanítóinál és óvónőinél az áldozatkészség gyönyörű példáit látjuk ismétlődve megnyilvánulni. Nekünk sem szabad elmaradnunk az első vonalból, mikor sorscsapásoktól sújtott tanitócsaiá- dok létérdekének védelméről, özvegyek és árvák könnyeinek felszántásáról van szó. A gyűjtésnek nem lankadó buzgalommal való tovább folytatására hivom fel e vármegye tanítóságát, mert a felsegitésre szorulók száma egyre növekszik. Valameny- nyien érezzük ugyan a vállainkra nehezedő drágaság súlyát, de amig saját otthonunkban lehetünk s munkabíró két karunkra tekinthetünk, addig nem vesz erőt rajtunk a csüggedés. Ellenben családi otthonukból elüldözött véreink, kenyérkereső nélkül maradt árváink lelkében nem csoda, ha megrendült a bizalom. Siessünk ezek támogatására vigasztaló szeretettel s tehetségünkhöz képest anyagi áldozatokkal. Legyen szabad remélnem, hogy kérő szavaim e vármegye tanítósága körében visszhangra találnak. Az adományok Mandula Sándor tanitó- egyesületi pénztáros címére (Szatmár, Deáktér, Plébánia) küldendők, ki a befolyt pénzt nagyobb összegekben továbbítja — a beküldők rendelkezése szerint — „A hadban elesett tanítók árvái és özvegyei segélyalapjának kezességéhez“, vagy „A men«- kült tanítók segítő bizottságához“ és az adományokat e lapban nyugtázza. Felhívásom eredményét figyelemmel óhajtván kisérni, az adakozók névjegyzékét f. hó 1-től kezdve két hetenkint az egyesületi pénztárostól bekivánom. Szatmár-Németi, 1916. október 18. 5081—916. tfsz. Valamennyi áliami és köz. iskolának! A háborúban feldúlt tűzhelyeket újra felépítő Országos Bizottság Elnöksége azzal a kérelemmel fordult Miniszter úrhoz, hogy hadisir gondozó alapja javára folyó évi november hó 2-án Halottak napján a hazai összes középfokú és elemi iskolákban gyűjtést rendeljen el. Bár jól tudja Miniszter úr, hogy a háború okozta súlyos gazdasági viszonyok sokféle és nehezen elviselhető anyagi terheket rónak a társadalom minden rétegére, a fent jelzett nemes cél mégis olyan, melynek közeli és méltó megvalósítása elől sem hazánknak az elesett hősök iránt örök hálára kötelezett lakossága, sem a hazai tanulóifjúság, melynek boldog, békés jövendőjéért ömlött ki vérük, el nem zárkozhatik. A hadisir gondozó alap a kárpáti harcokban hősi halált halt német katonák sírjainak kegye- letes gondozására is szolgál s a magyar ifjúságot még bensőbb szálak fűzik majd dicső szövetségeseinkhez, ha szive és anyagi ereje szerint hozzájárulhat a Kárpátok védelmében elvérzett német harcosok emlékének a magyar nemzethez méltó megőrzéséhez. 12508 ein. sz. a. elrendelte tahát Miniszter úr, hogy a háborús gyűjtések eddig bevált módja szerint valamennyi rendelke
