Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-04-01 / 8. szám
8. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. oldal. tudni, melyikünk fáradtabb, a tanító, ha nyelvtant, beszéd-értelmet tanít, a tanár, ki fizikát, matézist fejteget, avagy a kisdednevelő, midőn társalgást, verset, dalt eljátszik? Sokan mondják: hiszen az óvónők csak játszanak! Ha rajzolunk a falitáblára, ha a gyermek kezecskéjét vezetjük legörnyedve a munkaasztal fölé, akkor is csak játszottunk! No de nem panaszosak szavaim. Menjünk tovább. A rajzoktatás célja, hogy a gyermek helyesen lásson. A látott tárgyat ábrázolni tudja, kézi ügyességét neveljük, hogy idővel jobban és jobban — magát rajz által is kifejezni tudja. Azonkívül szépérzéke fejlődik s a szellemi erők érvényre jutnak a gyermek rajza által. A rajz a gyermeknek nemcsak fantáziáját, Ítélő, összehasonlító képességét fejleszti, de feltétlen nevelő hatása abban a lelki gyönyörűségben rejlik, melyet a sikerült munka öröme a gyermek lelkületébö! kivált. Ainbitiója, munkakedve fokozódik, új erőt kap a gyermek holnapra, az életre. Az óvodai rajzban két fokozatot ismerünk : ösztönszerü és képzeleti rajzot. Ösztönszerü rajzok kérdésével Nagy László a Gyermektanulmányozási Társaság ügyvivő elnöke foglalkozik kimeritően. Óvónőktől gyűjtik úgy az ösztönszerü, mint a képzeleti, utánzati és kombinált rajzokat, melyekből tudományos alapon értékes adatokat szereznek, a kisded képzettudattarta- mának megrögzitésével, nevelés tudományunk bővítésére. Az ösztönszerü rajz alaktalan vonalakból áll, mely a gyermeknek nem annyira értelmi, mint érzelmi hangulatának kifejezője — mondja Nagy László. A gyermek ákom-bákom vonásait elkereszteli. Azt mondja: ovónéni én disznót rajzoltam. Uramfia mindent látok a kusza vonásokban, csak disznót nem. Lacika a te disznódnak tyuk lába — madár csőre van. Azonban bocsánatot kellene kérnem kis nebulómtól, hogy meg nem láttam a malacka kunkorgós farkát, lelógó fülét, kövér, hájas derekát, ami az én Lacim hízójának legkarakteresebb kifejezője volt. Piroska ökröt rajzolt ösztönszerüen, — szabadon. Megnézem. Az ökör bizony inkább hasonlított egy túrós gombóchoz, ha égbekiáltó szarváról nem látnám, hogy az valóban ökör akart lenni. Erzsiké madara pedig szárny nélkül, négy lábbal, béka porntyhoz hasonlított. Ilyenek az ösztönszerü rajzok, melyeket Nagy László, Ballay a gyermeki lélek értékes motívumaiként tekint. Vezetés nélkül nem egyebek groteszk figuráknál. Az ösztönszerü rajz módszere ez: Gyermekek! Aki jó, ceruzát, papirt kap. 10-nek ki is osztom. No most rajzoljatok, amit tudtok. Aki meg is tudja mondani mit rajzolt, annak elteszem emlékbe a rajzát. El lehet képzelni az eredményt. Van ott papa, mama, szoba, kígyó, béka, madár, ökör, kifli, katona, ágyú, puska, kard, trénszekér. Ez utóbbiakat a fiuk rajzolják előszeretettel. A gyermek fantáziája dolgozott. Akarata, képzete is van a tárgyhoz, mit rajzolni akar, csakhogy a tárgy ismerete felületes. A bizonytalanság 3—4 éves gyermeknél a legnagyobb mérvű, ők a tárgy legfeltűnőbb részét, ökörnél a szarvat, malacnál a kunkorgós farkat, madárnál a csőrt tudják kifejezni rajz által. Ellenben 5—6 éves gyermek nagy százaléka két-három, sét több jellemző vonásban is tudja képzetét felismerhető formában illusztrálni. Természetesen előbb az óvónő szögletes, tyipusos, kontúr vonalakkal vázolt alakok rajzolásához szoktatja a gyermeket, mert ezen módnak elsajáttitása nem ütközik a kivitel nehézségeibe — könnyű. Az ösztönszerü rajzok megtekintése után az óvónő megjegyzése következik, mely irányitó, nevelőhatásu. Rávezetjük a gyermeket összehasonlitás által a helyes megfigyelésre. Józsika! apának hol van a lába? Mikor nem lehet a szobából kinézni? A malacnak hol a füle? így tovább. Az emlékezeti rajzok módja ez. Láttatok már ásót? Mely része van fából, mely része vasból ? Ha nem látjátok, letudnátok rajzolni? No meglátom. Akié legjobban hasonlít az ásóhoz, azét kiszögezem a falra.
