Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-04-01 / 8. szám
4. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 8. szám.. Ha a rendes egyesületi tagdíjon felül a megyei tanítók s óvók internátusaink javára csak havi egy koronát adnak, ez 7—8000 korona évi jövedelmet tenne. S ha ezt felerészben tanitóárváink taníttatására fordítanék s felerészében az amortizációs terhet csökkentenők, könnyebben és hamarább jutnánk ahoz a célhoz, amikor a terhektől megszabadulva több jót tehetnénk, a tani- tógyermekek tanulásához, emberré emeléséhez nagyobb erővel járulhatnánk. Ha felemlítem, hogy megyénkben egyik—másik iskolának tanítótestülete a tanítói árvák és özvegyek javára önkéntes adományával egy év alatt az országos gyűjtéshez 500 koronánál többel járult, példáját mutatom annak az erőforrásnak, amelyre az akarat e részben is tehet s eredményezhet. Ez az erőforrás minden tanítótestületben és tanítóban és óvóban megvan, csak meg kell nyílnunk. Jöjjünk csak közelebb egymáshoz, értsük meg egymásnak a baját jobban, kísértsük meg cselekedni egymásért s megvan az az erő, amely bámulatba ejtő dolgokra is képes lesz. Akiben pedig hiányzik, hiúnyzana az adakozásra való hajlam, csak gondoljon arra, mije maradt volna, ha az orosz betörés megyénkén végig törtethetett volna s ha semmivé tette volna azt, amivel ma még bírnak. A háború alatt olyan tanulságokat szereztünk, amelyek a nevelésbe, az iskolai életbe is bevive az iskolát gyakorlatibbá tehetik, az élethez közelebb hozhatják. Ezeket tárgyalnunk, tisztáznunk, gyakorlatilag az iskolába való bevitelét megkisérlenünk szükséges. A testi nevelésnek katonai iránya, az ifjúságnak nagyobb edzése, a gyermekeknek gazdasági gyakorlati képzése, a takarékosságra nevelésnek a háborúból leszűrt eredményei, a kisebb értékeknek a megbecsülni tudása, a folyton éleszthető lelkesedésnek az az iránya, amely nélkül merészebb tettre s felbuzdulásra az ember nem képes és még több más megfigyelés arra indítanak, hogy nekünk a háború által nyújtott szükségszerű okulásokból irányt kell vennünk. Megyei tanítóegyesületünknek élete nem az az eleven s nem az a jelentős még mindég, aminek lennie kell. Ha van is munkájának eredménye, de nem annyi, hogy több ne lehetne. Kell fejlesztenünk s szélesítenünk a megyei tanitóegyesületi életet a háború után s kell, hogy belékösstik abba a országos szervezetbe majd, amelyet annak idején egészségesnek és alkalmasnak fogunk látni arra, hogy iskolai munkánknak irányát s tanítói érdekeinket azzal szolgáljuk, azzal vigyük előbb. Akik akkor élni fognak közülünk, bizonyára lelkes hívei lesznek annak a haladásnak, amely e pillanatban előttem lebeg s amely a tanítók és az iskola forró szeretetével minden tanítói ügyet és minden iskolai érdeket emelni óhajt a köznek javára. (Nagybánya) Székely Rrpdö. ♦♦♦ ♦♦♦ Rajzoítatás a kisdedóvodában. Mióta a gyermektanulmányozás kiindult hóditó útjára, kisdednevelésünk lépésről- lépésre jobban fejlődik, módosul, s igy lassan eléri a többi tudományok színvonalát. Ha visszagondolunk Commenius primitiv nevelési módszerére, mikor a nevelés inkább a testi gondozásra, mint a lelki tehetségek fejlesztésére irányult, láthatjuk, mennyire mögötte van már a mai szisztématikus nevelési rendszerünknek. Hiszen kisdedovó- inkban már a szépművészet is meghonosodott, sőt gyökeret vert. 3—5 éves gyermekeinket megtanítjuk gondolataikat képekben is kifejezni. Ez nem könnyű dolog. Gyarló eredmények, de értékesek. Primitívek, de bájosak. Szebben beszélnek a legszebb muzsikánál, a legékesebben szóló mesénél is. A rajz bevezetése óvóinkba a fejlődésnek egyik nevezetes határállomása. Az óvodai rajz az óvónő kezében: eszköz, a gyermekre nézve: játék. Mi legyen más játéknál, ha tőlünk a tanítás lehetőségét elvitatták. Azonban én azt szeretném
