Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-12-01 / 4. szám
6. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 4. szám. legyen magyarsága. Bizonyosan mások is tapasztalták, hogy nálunk pl. erre nem sokat gondolnak s a magyar gyermekek közül nem magyar családoknál vannak elhelyezve többen. Ezek a családokkal ünnepelnek, a- zoknak szokásaiban erősödnek, ami magyar szempontból vérveszteség és erőfogyasztás. Odaadást érdemel az árvák vagyonának a kezelése, ingatlan birtokainak a művelése. E részben a hatóságok sokat tehetnek. A mint egyes községekben a közigazgatási hatóságok gondoskodása folytán a háború alatt hadbavonultak földjeit közös munkálkodás folytán megművelték, úgy kellene az árvák ingatlan birtokának művelését végeztetni. Az árvák ingatlan vagyonának becsületes kezelése, földjeinek az ő javukra való művelése a legszebb közmunka, amelyet teljesittetni keli s ami alól, ha valaki kivonja magát, a nemzettel szemben vétkezik. Ezek mellett az árvák neveltetésére vagy a községbeli árvaalapnak emelése és megteremtésére is lehetne forrást találni. Akárhány községnek van parlagon heverő olyan művelésre alkalmas területe, amelyet, ha közmunka címén megművelnének s az árvák javára értékesítenének, olyan alap gyűlhetne, amely a szegényeknek és árváknak a javát nagyban szolgálhatná. A gyakorlatban ezek a kívánságok mind megvalósíthatók, ha lelkes, azt átértő és megértő emberek veszik kezükbe a megoldását. Mondhatjuk, hogy nagyobb ügyszeretet és több lelkesedés kell hozzá, mint a mit eddig tapasztaltunk s akkor valóra válik mindez. A háború lezajlása után az első tennivalók közé tartozik, de már most is teljesítjük, a feldúlt tűzhelyek felépítése. Ha a felvidéki pusztulás helyreállítására nagy összegek kellettek, a Székelyföldnek megújítására talán még több kell. A Székelyföldön mindent a maga karakteres jellegével kell vissza állítani. Aki a fajmagyar népből itt megmaradt, meg fogja kapni a messzemenő országos támogatást. Mikor egy-egy községet a tűz elhamvaszt, a rombolás pótlására országos gyűjtés indul. Ha e különleges levegőjű, különösen jellemező Székelyföldnek ez ékes és népében is értékes, hazarésznek lángba borulása megtörtént, az egész nemzet anyagi erejének megszólalására van szükség, hogy a sebeket enyhítsük, a szé- kelységet újra talpra állítsuk. A béke szavára Így repeső örömmel jönnek majd haza romániai meggyötört székelyvéreink s mindazok, akiket a végítéletnek is mondhatá irtó háború külföldre rekesztett. Háború után egyike a nemzeterősitő munkának az lesz, hogy a kivándorolt magyarságot a nemzet haza hívja. Megindul majd a hazavándorlás s olyan tömeg fogja viszontlátni ezt a megtépett, de megmaradt országot, amilyenre a háború nélkül sehogy se számíthattak volna. Ezt a hazaköltözést elősegítenie, fokoznia kell az országnak . . Csakhogy a hazajöttek magyarságából itt-ott hiányozni fog az a patinás, nemes, jellemző eredetiség, amit a tengerentúl, vagy más országok levegőjében lasurolt magáról a magyar! Mindegy. Leszünk és valamennyien magyarok leszünk!! „Az ősi fészket“ igazítván, majd az iskolán is tatarozhatunk. Hány helyen állott meg az iskolai munka s hány helyen csak felébe- harmadába ment! Hány tanítói szék maradt és marad üresen!! . . . Uj pezsdüléssel, a szervezésnek, a munkaerőnek uj felfrissülésével, kezdő emberekkel kell útnak indítani az iskolai munkát. Minden változás mellett is az elhatározott embernek akaratával kell. nekiindulni. Magyar legyen minden iskola s ne akadjon olyan egyetlen egy se, mint eddig akadt, amely ennek az iránynak becsülettel nem szolgál. A háború tanulságainak termőerejével bővüljön, de legfőképpen jó legyen. A nemzed életnek ere, a magyarság szere- tetének mélyítője, az emberszeretet és művelődésnek fényforrása legyen. Minden fokú és minden irányú iskola a nemzeti egységet, a nemzeti erőt szolgálja. így lesz biztosítva az a mindnyájunk által óhajtott legyőzhetetlen Magyarország, amelyért ma.
