Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-09-01 / 1. szám
6. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 1. szám. hitves bánatát enyhítsük s a megriadt négy kis árva omló könnyeit felszántsuk. Miért is kellett oly hamar, legszebb férfikorod delén eltávoznod! Mennyi reménykedés, tervezgetés, színes álomkép foszlott szét és mennyi szeretet formálódott át sirig tartó keserűséggé! A családjáért rajongó legjobb férj, leggondosabb apa elvesztéséért egyedül a Mindenható jósága nyújthat vigaszt és enyhületet a zokogó hitvesnek s a gyámolitó nélkül maradt árváknak. Mi résztvevő tisztelettel állunk meg szivettépő fájdalmatok előtt s Ígérjük, hogy a nap hevénél is forróbb s immár elveszített apai szeretetet gyöngédséggel, sorsotok iránti meleg érdeklődéssel iparkodunk pótolni. Bensőséggel osztozunk gyászotokban, mert mi is siratjuk az elhunyt hősben a legkedvesebb barátot, a kiváló pályatársat, a tanítóság egyik ékességét. Szerettük, mert hűséges, nemes, önzetlen, nyiltszivü volt mindannyiunkhoz. Tiszteltük mint elsőrendű szakembert, aki ismerte a tanítás és nevelés minden titkát s kinek munkáján meglátszott a hivatottság s a művészi kéz finomsága. Nagyrabecsültük, mert a tanítói közélet terén kifejtett munkásságát maradandó alkotások hirdetik. Vármegyei egyesületünknek oly időben volt hűséges pénztárosa, amikor százezrekre menő összegekről kellett számot adni. A Tanitókháza létesítése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett s a tanítói leányinternátus megszervezéséhez jobbadán az Ő unszolására vállalkoztunk. Mindmegannyi bizonyítékok Németi Sándor jóirányu, nagymiiveltségü egyéniségéről és sikerdus, közhasznú munkásságáról, melynek nyomán pezsdülő élet, igazi kultúra támadt. Nagy okunk van siratni korán elköltözött barátunkat, mert rendünkben pótolhatatlan ür maradt utána. Nemcsak példás életével, de dicső halálával is becsületet hozott a magyar tanítóságra. Számára történelmi szerepet osztott ki a végzet. Élet-halál harcát vivő nemzetünk végső diadalához Ő is hozzájárult erős karjával s vére hullásával, azért neve s áldott emlékezete örökké élni fog szivünkben. Ama végzetes ütközet előtti órában gyermekeidről beszélvén, bajtársaidnak mondád: „Én nem meghalni, hanem győzni jöttem ide“. Valóban, nevedet a halhatatlanok sorába iktattad s az etheri tisztaságban talán hallod már felharsanni a győzelmi hymnuszt, melynek akkordjai elhaló sóhajok, ha- lálhörgés, csataorditás s ezeréves nemzetünk fohászkodó imájának hangjaiból fonódnak egybe és emelkednek az Ur zsámolyához. Hisszük, hogy ezt hallani megadatik Neked s e jutalom könnyűvé teszi az idegen hantot fölötted s megnyugvást nyújt izzó magyar lelkednek. Kedves jó barátunk! haló poraidhoz csak a gondolat szárnyain zarándokolhatunk, de magasabb szférák felé törő lelkedet im megtaláltuk a hősök Walhallájában, honnan a halhatatlanság örökragyogásával sugárzód felénk az önfeláldozó honszeretet nemes példáját. Isten veled, a viszontlátásra'
