Tanügyi Értesítő, 1915 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1915-11-01 / 3. szám
XIU. éufolyam Szaímár-Démeii, 0 S 1915. nouember p pp 3-ik szdm. megjelenik minőén hónap 1-én ranüSYI ÉRTESÍTŐ NEUELÉ5- ÉS 0KTRTRSU6YI 5ZRKLRP Felelős szerkesztő: Heubauer Elemér, Szatmár-Hémeti, Tanitókháza. Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület. Társszerkesztő : Székely Rrpáö, Nagybánya. Előfizetési ára : egy eure 6 kor. Krisztus Úrunk a csatatéren. (Rosner Károly.) Átment Krisztus a csatatéren, A fegyverdörgés hallgatott, Sok hős heveri ott, ázva vérben, Sok haldokló közt sok halott. S ahol Krisztus egyet meglátott, Szent kezével megérintette, S aki nyeri ily nagy boldogságot, Nem érezett fájdalmat egy se; S az Úr sokakhoz szólt ekképen: „Fiam, kérdezlek, légy őszinte! Hogy igy gázoltál, ember-vérben, Békés lelked reá mi vitte?“ S az egyik szólt: „E küzdelem Dicső apáim öröksége, A gyűlölet s a gyötrelem Van minden frank leikébe vésve. Mi voltunk a nagy, büszke nemzet, Ránk törtek a német barbárok S a világ rajtánk jót nevet: Övék a lét, — miénk az átok!“ Krisztus Urunk, bánatba dőlve, Tovább ment s egy másikhoz lépett, Reá hajolt s kérdezte tőle: „A küzdelembe mi vitt léged?“ Ez halkan szólt, mintha haldoklón Tudná magát a sirveremben: „Uram, kilenc shilling a zsoldom, Maguknak toboroztak engem. Ők okosak és gazdagok És fagyosak, Úr am, Megváltóm! S koldus — ö jaj — de hány van ott Azon a nagy szigetvilágon“. Kezét rátette csendesen Az Úr s a harmadikhoz lépett: Mondd meg, én édes gyermekem, A harcra mi csábított téged?“
