Tanügyi Értesítő, 1915 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1915-10-01 / 2. szám
4. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 2. szám. előttünk folynak le. Bele is kellett avatkoznunk nem egyszer. De soha sem kérdeztet- tünk meg aziránt, hogy hol is lehetne a baj forrását megtalálni ? "Különös, ez alkalommal is az iskolában vélik feltalálhatni a baj okát. Ha a menhelyes gyermekeknél akár erkölcsi magaviselet tekintetében, akár tanulásbeli színvonaluk a- lacsonyfoka miatt panasz merülhet fel: annak oka kizárólag a gyermekek elhelyezésében keresendő. Erre az intézményre is ráillik, hogy: „Olcsó húsnak higaleve!“ ügy vannak ezek a szegény gyermekek kezelve, mint az a kis csemete, amelyet kiültetnek ugyan, de soha nem öntözik meg. Egy darabig küszködik, azután vagy elvész vagy elcse- nevészedik, de valódi fa nem lesz belőle soha. Az idézett rendelet és utasítás igen szép intencióval elmondja, hogy milyen kívánatos volna, hogy azok a szegény gyermekek jó családi nevelést nyerve, majdan a nagy társadalomba beletudjanak illeszkedni stb. Tudjuk jól, milyen kiható fontossága van az okos és jó családi nevelésnek elsősorban az egyénre, annak jövő boldogságára, másod sorban a nagy társadalomra s végső kihatásában a haza jövőjére. Szemmellátható és kézzelfogható például áll előttünk az egységes, erős és minden ténykedésében okos és előrelátó német nemzet. Ahol a műveltség: ott az erő és hatalom ! Hogy vannak kezelve nálunk a menhelyes gyermekek ? Igen olcsó ellátásdij mellett felfogadják azok, kiknek inas vagy cselédtartásra nem telik. Ezekben az árvákban megkapják mindazt, amire szükségük van, még fizetnek is értök. Hogy azonban mint bánnak velők, arranézve elmondok egy pár esetet. Ezelőtt két évvel járt osztályomba egy fiú. Nem dicsérem, hogy jó volt, mert az olyan házinevelés, mint a minőben része volt, már elrontotta. Egy reggel feljön iskolába, s látom hogy az egész arca, feje kék és dagadt: kérdeztem az okát. Azt felelte, hogy gazdája részeg állapotban kezét, lábát gúzsba kötötte és úgy védtelen állapotában összerugdosta. Szörnyűség volt látni, ahogy az a fiú kinézett! Mit szólnának az ilyen bánásmódhoz oda fent? A további intézkedés persze megtörtént az iskola részéről, mert elvétettük tőle a gyermeket; de ilyen helyre nem volna szabad kihelyezni. Egy másik tanítványom elpanaszolta, hogy egy szegény asztalos felfogadta s inas helyett dolgoztatta. A fiú a nagy emelés miatt szakadást kapott és hónapokig kórházban feküdt; valószínű, hogy soha sem lesz belőle ember. A harmadik gyermeknél feltűnt, hogy igen sápadt, vézna s az iskolában mindig aludt. Mikor az okát kérdeztem, elpanaszolta, hogy olyan helyen lakik, ahol sok kicsi gyermek van. Ha a bölcsőben levő gyermek sirt, neki kellett éjjel felkelni, tejet melegiteni és a kicsi gyermeket megétetni, mert az anyja soha fel nem kelt hozzá. Egy negyedik gyermek a hét bizonyos napján soha nem jött iskolába szigorú figyelmeztetésem dacára sem. Kiderült, hogy azokon a napokon gazdájának segédkezett bizonyos munkában. Mindenik arról panaszolt, hogy nappal nem hagyják tanulni, mert küldik ide-oda; este pedig nem adnak világitót a tanuláshoz. Nem is csodálom, hogy nem tanulhatnak, mert a nappali munkában kivannak merülve. Ilyen és hasonló családi nevelésben részesülnek a mi menhelyes tanítványaink. Miután ilyen legalsóbb sorsban levő családokhoz kerülnek: tény, hogy a kosztjuk sem jár ki. ügy tartják némelyiket mint a kutyát,, csak úgy vetnek nekik egy-egy kis kenyeret. A munkával túlságosan, sőt erejükön felül megterhelik, úgy nincs idő a tanulásra, sőt testi fejlődésben is visszamaradnak. A rossz bánásmód következtében megtanulnak hazudni, sőt lopni; igy erkölcsi tekintetben még a jobb érzésű gyermek is elzüllik. Ezek a kis tehetetlen áldozatok tűrik sorsukat, mert nem tudnak önmagukon segíteni. Volt egy kis fiú, aki elmondta, hogy már a szomszédok sem tudták nézni az ő szenvedését s egy jólelkü ember felment a rendőrségre bejelenteni az esetet és úgy vették el gazdájától. Ezek után lehet-e szó ezeknél a szegény gyermekeknél családi nevelésről? Ezeket
