Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-05-01 / 5. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. szám. mennyiségű fogyasztása, az iszákos- sággal járó anyagi és erkölcsi romlás, az ezekből eredő s az egyént a törvénnyel ellentétbe hozó különféle gonosz cselekedetek a tudatlanságnak és az azzal járó erkölcsi gyengeségnek a következményei. Tudjuk, hogy az erkölcsi gyengeség milyen nagy hiba az egyénben. Tanult embereknél is előfordul, de sokkal inkább a tanulatlanoknál, a szó betüszerinti értelmében a tudatlanoknál. A tudatlanság a fészke, a melegágya az erkölcsi gyengeségnek. Ahol a tudatlanság uralkodik, ott erkölcsi erő, erkölcsi érzék nincsen s ott boldogulásról szó sem lehet. Az iskola a művelődésnek s az erkölcsnek is alapozó faktora. Akármilyen szűk keretek között mozgó is az iskola s éppen a népnek jobbu- lását célzó elemi iskola, de ha olyan tanító van benne, aki a jövő nemzedékben első sorban tanitói munkájával igyekszik a nép tudását emelni, érzését nemesíteni s ezzel a nemzetnek használni, aki e részben nemcsak akar, hanem tud is cselekedni: akkor a nép művelődésének szolgál s a nép erkölcsi jobbulását építi. A jó tanitóval biró iskola e részben áldás a népre, a nemzetre. Ha aztán a köznép művelésében minden társadalmi faktor, első sorban maga a közigazgatás segítségére van a tanítónak, az iskolának, ügyelve arra, hogy a népnevelés, a nép javítása és művelése szigorúan a nemzet élete, haladása, erősödése, fejlődése érdekében történő legyen, akkor a nép művelődésének iskolai iránya az állam, a nemzet megalapozását is végzi. Ezt megteszi minden ország, amely nemzeti életének erejét, nemzeti szellemének kifejlődését akarja. Nálunk a nép szellemi fejlődésének, értelmi haladásának és általa a boldogulásának eszköze a tanító, illetőleg az iskola. Mondhatjuk, hogy csaknem egyedüli eszköze ez. Igaz, hogy a kulturegyesületek is akcióban állanak s tesznek sokat a népért, de nem egyszer a tanító és az iskola utján. De ezzel aztán ki van meritve minden. Maga a közigazgatás megyei, járási és községi közigazgatás édes keveset tesz, akárhányszor nem is tesz semmit. Eseteket ismerünk, ahol a községi és járási közigazgatás egyenesen akadálya az iskola által kezdeményezett jó ügy haladásának, mert azokat a rendelkezéseket, melyeket az iskolaügy hivatalos egyénei az iskola érdekében megvalósítani akarnak, az iskola iránti érzéküknek híján s nem egyszer másféle ok miatt későn intézik el, vagy figyelmükre sem méltatják. Kimondhatjuk, hogy nálunk általánosan és országosan a közigazgatás és társadalom intelligens rétege nem foglalkoznak tervszerűen és állandóan a néppel, a nép anyagi jóllétének, a nép művelésének, a nép szellemi és anyagi felkarolásának ügyével ügy, amint kellene. Ez az oka a nép tudatlanságának, értelmi és anyagi elmaradásának, romlottságának, sőt részint a kivándorlásnak is. Nálunk csaknem mindent az államtól vár a társadalom s a maga erején alig tesz valami nagyobb- szabásut. Ez az irány igen egészségtelen. Éppen az ellenkezője a helyes. De helyes és egészséges az az
