Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-04-01 / 4. szám
6. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 4. szám hogy a tanítóságnak a haladó idővel fejlődő presztízsét épen fordított arányban sülyessze lefelé, kivívandó önnállóságának útjában álljon, embrióban levő tekintélyének emelkedését ne engedje magzattá fejlődni a tudomány, a felvilágosodottság jelszava alatt. Ma csak annyiban a tanítóké e lap, a mennyiben adják, küldik, kérés nélkül; s a mennyiben az anyagi életet érdeklő (gyomrot megtöltő,) tanácsokatad waggon számra; de nem ad ugyebár a szellemi életet illetőleg. Magasan, igen magasan áll fölöttünk, onnan nyújtja kézcsókra kezét az alázatosnak, lesújtó vesszejét az erősre. A régi rendszert nem akarom értekezés tárgyává nagymértékben tenni, csak azt kívánom megjegyezni, hogy sokkal jobb volt, mint a mai, mert utat adott az egyéni tisztességes érvényesülésre. De rendszeres nem volt soha. Egyszer magán viselte a napi híreken alapuló „hírlap“ jellegét, máskor „költészeti lap-“ pá idomult, stb. hanem el kell ismerni róla, hogy a tanitósághoz közel állott, megvolt a bizalom, ragaszkodás. Ha a haladó korral lépést tartani nem kíván; ha „pedagógiai zűrzavar“ jel'egét megváltoztatni nem fogja; ha a tanítóságot tovább is negligálni fogja : akkor végórája elérkezik nem soká, mert hiába a hatalom, hiába a magas tudomány, ha medúza fejű, lólábu szörnyetegekkel fogja tovább is ré- mitgetni a jobb sorsra érdemes tanítóságot. Vajha eljönne ez az áldott idő! A jelenlegi csak vajúdás, mely méhében máris a kitörni készülő vihart hordozza. Ezt az időt megvárni nem szabad; amazt követelni jogunk van még akkor is, ha a hatalmi körök tisztességes érzéstől sugalt kívánságunkat renitenskedésnek minősitik. Vámfalu. ÍTlonoky Sánöor. Lapunkban kartársaink szabadon fejthetik ki nézeteiket, igy közöltem e dolgozatot is, noha annak alapbassusával nem mindenben é rtek egyet. Nem óhajtok a Néptanítók Lapja védelmezőjéül felkinálkozni, de a fenti cikk néhány téves pontját az igazság érdekében helyre kell igazitanom. E közlemény cime azt sejteti, hogy Mo- noky kartársam a tanítóság nevében emeli fel szavát, amihez neki — tudtommal — senktíől felhatalmazása nincs. Itt az igazság az, hogy e közlemény — cikkíró — egyéni nézeteit tükrözi vissza. Végiglapoztam a Néptanítók Lapja igen sok számát s nem látom igazolva azt a vádat, hogy a tanítók cikkei azokból ki volnának rekesztve. Gyenge cikket — persze — nem közöl, még ha tanító írja is. A magam részéről éppen dicsérendőnek tartom, hogy a jelenlegi szerkesztő még pályadijak kitűzésével is iparkodik a tanítóság figyelmét a pedagógiai kérdések felé irányítani. Nehézményezi e cikk azt is, hogy a Néptanítók Lapja mázsa számra adja a tanácsokat. Szerintem ebben a szerkesztő nem hibás, inkább akkor érdemelne megrovást, ha a tanács-kérő leveleket válasz nélkül hagyná. Szerk. HIURTRLOS RÉ52 Figyelmeztetés. A kir. tanfelügyelő rendeletéi egyenkint be- iktatandók. Minden rendelet tartalmának kivonata a számával és a kir. tanfelügyelő vonatkozó számával is ellátva leírandó. Ezen papírlapra a „Tanügyi Értesítő“ illető száma is feljegyzendő. Szatmáruármegye kir. tanfelügyelőjétől. 1126—1914. tfsz. Az elemi és polgári iskolák Tekintetes Igazgatóságának. A Bárczy Istvánná Gyermekház Egyesület a Szülök Lapja megindításával kapcsolatot óhajt teremteni a szülői ház és az iskola között. A nép legszélesebb rétegeiben terjeszteni óhajtja a testápolás, a testnevelésj
