Tanügyi Értesítő, 1914 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1914-06-01 / 6. szám
6. szám TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal Ha ezeket tudjuk, bizonyos mértékű fájdalom s töprengés fog el. Gondolkozunk, hogy miképpen lehetne útjába állani ennek a romlásnak s hogy miképpen terelhetnők a rossz gyermekek eme csoportját a becsület, a jó, az igaz útra. Városunkban egykor az iskolai gondnokság azért, hogy az iskolai vizsgálatok jun. 18—20. között megtartattak, azt az észrevételt tette, hogy igy az iskolás gyermekeknek sok idejük marad a felügyelet nélkül való jövés-menésre, szóval a rossz cselekedetre és a tétlenségre. Ezzel egyidőben azt vetettem fel, hogy ha a felügyelet nélkül álló gyermekek erkölcsi védelmét igazán felkarolnék, akkor társadalmi utón kellene gondoskodnunk arról, hogy a nyári szünidő alatt ezek a gyermekek gondos szülői felügyeletet pótló tanítói ellenőrzésben és vezetésben részesüljenek s kézimunkával, arra alkalmas időben pedig állandóan kirándulásokkal foglaltassanak el. Most azt az ötletszerűen és válaszként felvetett gondolatot részletezve igyekszem elmondani, illetőleg tovább fűzni. A nyári szünidő szükséges a tanulóknak s a tanítóknak. Szükséges, mert a gyermeknek is kell bizonyos idő a szabadságra, a gépies kötelességteljesitésnek szolgai rendtartásában való szünetelésre. Ez a test fejlődése, az agynak pihenése, a gondnélkül való életnek folyományául a léleknek vidámságáért is kell. Igaz ugyan, hogy a gyermekkor az életnek a színesebb időszaka, amikor a lélek a maga vidámságát éli, mikor a szegény tudatlanságában szegénységének a terhét, a gazdag a gazdagságnak előnyeit nem tudja átlátni, amint teszi, tenné felnőtt korában. Mégis szükséges, hogy az a nem időhöz kötött, nem óra szerinti kötelességeket reánk rovó szabadsága, pihenése meglegyen az iskolás gyermeknek is. De kívánatos a szünidő a tanítónak is. Korához képest testi és lelki rugékonysága csak akkor és úgy maradhat meg, ha az iskolai munka után bizonyos mértékben fel van oldva az óráról-órára terjedő lekötöttség alól. A nagy szünidő szükségességét még olyan hygienikus okok is megokolják, amelyek az épület tisztántartása és rendbehozásáért kellenek, el nem maradhatnak. így aztán a 8—9 hétre terjedő nyári szünidő alatt a felügyelet nélkül álló gyermekeknek van mikor romoljanak. Ezeknek a rosszulástól való megmentését a városok társadalma társadalmi utón kellene, hogy felkarolja. Nem is kellene valami óriási pénz reá, hogy a nyereség, az erkölcsi haszon meg legyen belőle. Lehetne és történhetnék pedig a következő módon : Az iskolai év folyamán amúgy is ismerik iskolánként azokat a gyermekeket, akiknek szülői felügyelete gyenge, vagy éppen semmi. Ezeket összeírnák s az egész város területéről csoportokba osztanák. A csoportba osztás iskolánkint is történhetnék. Egy csoportba 40 gyermek soroztatnék. A csoport vezetője tanító vagy tanítónő volna. Meg- állapittatnék a csoportok munkarendje. A leányok a női munkát, a fiuk nekik való slöjdöt tanulnának. Ez azonban a szabadban, esetleg az erdőben felállított sátrakban történnék, ha alkalmas erdő van ott. Ez az elfoglalásnak csak egyik része és pedig a kisebbik. A nagyobb súly a természetben való jövés-menésre, a természetnek megfigyelésére, a megfigyelések eredményeként, a növény, állatvilág megismerésére, a helyi tájékozódásra s olyan jelenségeknek a megtanulására esnék, jutna, amelyeket csak a szabadban élő s a természetben sokat tartózkodó emberek szerezhetnek meg. Torna, svédgyakorlatok is föl volnának vehetők. Állatvédelem is a feladata lenne. A szabadban tartózkodás egész és félnapokra volna osztható. A cél mégis az volna főképp, hogy a szabadban mennél többet tartózkodva, szabad- és társasjátékokkal kellemesen, rosszat nem téve, helyesen irányítva töltenék nagy erkölcsi haszonnal a nyarat. Talán ilyenszerü kis részében a fővárosi gyermekek szünidei gyermektelepe. A csoport vezetői és felügyelői csak jó- szántokból vállalkozó tanitók és tanítónők
