Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-11-01 / 9. szám
9. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. oldal. kevesebbe kerülne, mint a most meglevő iskolák évj fentartása, de kimondhatatlan előnye lenne az, hogy a pályaválasztás nem ütközne oly nehézségekbe, mint most. A meglevő polgári leányiskolák továbbra is maradjanak meg, a 37 felsőbb leányiskolái célszerű volna leánygimnáziummá átszervezni. Nézetem szerint az iskolák itt felsorolt tagoltsága a jelenleginél sokkal jobban megfelelne a gyakorlati élet követelményeinek. Nagyecsed. Téglás Lajos. ♦♦♦ második jauitott kiaöás! R „Tanitókhaza Irkája“ j=íl lOO darabonként 1*50 koronáért beszerezhető LUE15Z ZOLTRN Ml KÖHYU- ÉS PHPIRKERE5KEDÉSÉBEH 5zatmár-Hémeti. — Butmann-palota ♦♦♦ ♦♦♦ A történettanítás fontossága A „Tanterv és Utasítás“ világosan megjelöli a történettanítás célját. Nevezetesen „A történettanítás célja első sorban ethikai: a nemzeti érzésnek, a hazaszeretetnek, a polgári erényeknek ápolása és nemesítése.“ Nem szándékszom jelenleg a történettanítás módszerével foglalkozni, hanem e helyett röviden rámutatok, hogy miért oly fontos népiskoláinkban a történettanítás. Talán a világ egy állama sem mutat — Ausztria kivételével — néprajzilag oly tarka képet mint hazánk. Hisz a legutóbbi nép- számlálás adatai szerint is a 21 millió lakosságnak csak fele vallotta magát magyarnak, a többi: román, német, tót, szerb, horvát stb. nemzetiségű. A múlthoz képest ez is örvendetes haladás, de még ez sem elég. Nem elég, mert változnak az idők s változnak a viszonyok. A legutóbb lezajlott Balkán háborúban Törökország szomorú sorsa igazolta, hogy ahol a különböző nemzetiségek egy célért, egy eszméért nem tudnak lelkesedni, nem tudnak vagy nem akarnak küzdeni és szenvedni; annak az országnak, annak a nemzetnek nincs jövője, mihamarabb a múlté lesz: megsemmisül. Viszont, amely nemzet fiai egy eszme szolgálatában állanak, az a nemzet boldogul s jövője van. Össze kell forrnia egy célban a nemzet fiainak: „A haza mindenek előtt“. De ez csak ott lehetséges, ahol nemzeti öntudat s önérzet van. Föl kell tehát ébreszteni a nemzet fiainak keblében az öntudatot és önérzetet, mert ahol a nemzeti öntudat és önérzet állandóan a szivekben lakozik, ott nincs lehetetlenség, ott erő, tehetség, szóval minden megvan, ami egy nemzet életéhez s boldogulásához szükséges. A nemzeti öntudat, önérzet ápolása és fejlesztése; ebben rejlik a történettanítás fontossága. Ez pedig könnyen elérhető, ha szeretettel és ügybuzgósággal szolgáljuk a népoktatást. Ha mi a lehető s legnagyobb szeretettel hivatásunk teljesítésére szenteljük életünket, akkor e nemzet boldog, megelégedett s naggyá lesz. Merítsünk a múltakból s megértjük a jelent. Ha történetünk vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy ezeréves múltúnkban egyszer sem fordult elő olyan eset, hogy a magyarság csak önmagáért, csak önhasznáért küzdött, harcolt, szenvedett volna. Küzdött, harcolt és szenvedett a nemzet fiainak ösz- szességéért. Ezt kell nekünk megértetnünk a ránkbizottakkal. Mutassunk rá nemzetünk nagy fiaira. Mutassunk rá azokra is, akiknek bölcsője mellett talán nem a magyar szó hangzott az édes anya ajkáról, de akik mégis a nemzet legnagyobb fiaivá lettek. Mutassunk rá azokra, akik vagyonukat, életüket adták e hazáért. Vagyonuk, életük elveszett, de a haza megmaradt. Ha ezt tesszük, úgy akkor lehetetlen, hogy a fogékony gyermeki iéiekre hatással ne volna tanításunk. Lehetetlen, hogy ne merítsen ebből a gyermeki lélek is : „Őseink küzdöttek, szenvedtek s életüket adták e hazáért; nekünk pedig dolgozni, munkálkodni kell a haza boldogságáért s jövőjéért.“
