Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-10-01 / 8. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 8. szám A mi egyesületünk magvát az állami tanítói kar adja, a vezető állások jórészt szintén állami tanítók kezén vannak. Közöttünk pedig kikristályosodott nézet az, hogy érdekeinket hatékonyan csakis az Áll. Tisztviselők Országos Egyesületének keretein belül tudjuk előmozdítani. Valóban egyedüli pozitív eredmény eleddig a családi pótlék utalása s ezt nem a tanítói mozgalmak hozták meg számunkra, hanem az Áll. Tisztviselők Orsz. Egyesületének testvéries mellénk állása. Ugyancsak onnan várjuk a nyugdíjba menő állami tanítók részére a fél-lakbér kieszközlését s a tanítói özvegyek és árvák ügyének emberségesebb felkarolását. Az állami tanítóknak tehát — speciális érdekeiket tekintve — aligha van keresni valójuk a Szövetségben. E felfogáshoz azonban mereven nem ragaszkodunk, mert ez esetben méltán volnánk ridegséggel, önzéssel vádolhatok, hiszen a Szatmármegyei Ált. Tanítóegyesületben az áll. tanítókon kívül vannak tekintélyes számmal felekezeti és községi tanítók is. Az ők érdekeit tényleg istápolta s ma is szolgálja emelkedő erővel a Szövetség, tehát a kollegiális érzés azt parancsolja, hogy érettük — mint egyesület — lépjünk a Szövetség kötelékébe. A belépéssel nem siettünk eddig, mert tisztába akartunk jönni Szövetség vezetőségének irányzatával és akcióképességével. Mi társasjátékokra kaphatók nem vagyunk, ellenben komoly munkára s ha kell küzdelemre, harcra, áldozat- készségre — bármikor. A Szövetségnek még rövid múlt áll a háta mögött, tehát nagy eredményeket már ezért sem érhetett el, de megnyugtatólag hat az ország tanítóságának nagytöbbségére az a jó- irányu, becsületes, a tanítóság érdekében való törekvés, mely a Szövetség vezetőségének eddigi eljárásából lépten-nyomon kitűnik. Akifogásolt jószándék egymagában azonban nem elegendő gazdasági helyzetünk javításának kivivására és a tanitói állás függetlenségének biztosítására. Éppen azért kénytelenek vagyunk nehézményezni vezérlő embereink eddigi taktikáját. A magam részéről feltétlenül elvárnám, hogy a tanítóvezérek keressék fel okulás céljából a munkások szakszervezeteit, lessék el tőlük ama fogásokat, amelyek világszerte alkalmasaknak bizonyultak életbevágó nagy kérdések megoldására. Nincs miért félre verni a harangokat eme egyszerű kívánság miatt, hiszen nem országdulásról, csupán egy jobb sorsa érdemes társadalmi réteg gazdasági bajaira a megfelelő orvosszer kereséséről van szó. A kifogásolt taktikától eltekintve, rokon szenves a tanítóság előtt a Szövetség vezetőségének magatartása, ami kitűnt a nyár folyamán tartott tisztújító közgyűlés választási eredményeiből. Legfőbb ideje, hogy megfigyelő állásunkból most már mi is kilépjünk. Csatlakozzunk az Országos Szövetséghez egyrészt azért, hogy tekintélyes egyesületünkkel a Szövetség erőmennyiségét gyarapitsuk, másrészt azért, hogy amennyiben nem minden
