Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-06-15 / 6. szám
6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ. künk, óvónőknek, talán még fokozottabb mértékben kell számba- vennünk az átültetéssel járó gondos figyelmet, mikor a szülők gyermekeiket óvodába hoznák. Lehetőleg földestől, hasonló meleg- ségü talajba kell a kis palálnát átvennünk. Hiszen tudvalevő, hogy majdnem az anya öléből kapjuk gyermekeinket, a gyermek ösztöne jól érzi, hogy ennél puhább, ennél melegebb, ennél édetsébb, ennél biztosabb hely nem létezik számára. Nem ésoda, hogy amikor a kis emberke osztönszerüleg meg- neszeli, hogy ezentúl tartósabban rendszeresen kell az anya ölé- bőlie lszakadnia, sokszor kézzel-lábbal, sírással tiltakozik a czi- vilizáló élet erőszakossága ellen. Az ellenakaratnak öntudatlan kis drámai küzdelme ez, ami lakkor a gyermeki lélekben végbe megy. Ilyenkor az1 óvónő részéről egy hangosabb szó, avagycsak szigorúbb tekintet is elég arra, hogy e küzdelem jóidéig állandósuljon ; ellenben derült és biztató szavak, egy csók, simogatás a gyermek arcára, s a vele levő szülőknek az óvónő iránt kifejezett bizalma, rövidesen aranyhálónkba kerítik az eleinte röpködve menekülni akaró kis himes pillangókat. Jó ideig teszi próbára még ezután is leleményességünket az jaz elbánás, melynek eredményéül ami kis foglyunk önként és örömest vágyakozzék a mi kis gyermekkertünkbe. Ha az édesanya szárnyai önkénytelenül és szorossan reá is tapadnak kis növendékeinkre, mi is gondoskodunk szárnyakról, melyek az ide repülésben segítségünkre vannak: ritmusos gyermekdalok, vidám szivképző mesék képzelmi szárnyait adjuk nekik. De mindig és mindent vonatkozásba hozunk a gyermeki otthon környezetével, úgy, hogy az óvodák lassanként az ő ideiglenes otthonának érez'ze. Nem tartozik ide, hölgy az erre szolgáló eszközöket részletezzem, dsak azt hangsúlyozom, hogy az átmenet illetve az átültetés a legtöbb esetben oly sikeresen történik, hogy sokszor a gyermekek az utána jövő kísérőkkel nem -s akarnak hazamenni és sokszor erős munkába kerül, mig valódi otthonába visszatérésre bírják! Ilyen és ehhez hasonló e'járást bizonyára nem mellőzhet az elemi iskola első osztályának tanítója sem, ki növendékeit nem mindig az óvodától kapja. Az elemi első osztály az óvodákból kikerült növendékekben már mindjárt azt az előnyt is megtalálja, hogy az iskolába járást
