Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-03-15 / 3. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3 Dicsőségedtől, nagy híredtől zengjen Árpád honának minden völgye, bérce s emléked legyen megszentelve e haza lakóitól ! Az egyéni nevelésről. Irta : Bodnár Gáspár. II. A lélektani törvények alapján fejlődő és izmosodó pedagógia tehát ma már tisztában van azzal a kikristályosodott nevelési elvvel, hogy a képzés célját legsikeresebben s talán egyedül csak úgy érhetjük cl, ha azon az ösvényen haladunk, a melyet a gyermek számara önmaga természete, tehát egyénisége megjelöl. A nevelő-oktotásnak ezek szerint a gyermek a középpontja. Tehát sem a módszer, sem a tanterv, illetőleg a tananyag, hanem a gyermek lelke. Meg a fizikuma. Mert a test nevelése, képzése, ápolása az ideális képzésnek szintén feltétele. Ezen középponti szerepet, helyet pedig nem szabad ám elszigetelten, mereven felfognunk. Mert hogy képző munkánknak, nevelő oktatásunknak valóban középpontjává legyen a gyermek : éppen jó tanterv, helyes anyagbeosztás, módszer és pedig az általános, adott módszer határai közt érvényesülő egyéni módszer szükséges. És különösen a gyermeknek megfigyelése. Egyen- kint való megfigyelése és tanulmányozása. Illetőleg a gyermek egyéni megnyilatkozások típusának helyes megtalálása, jelölése. Nem vagyok barátja a sablonoknak. Sem a kategóriák merev alkalmazásának. A legpontosabb megfigyelések alapján megállapított Ítéleteimhez sem ragaszkodom
