Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912-01-15 / 1. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

3

Mit hoz vájjon a jövő? Ha a véges emberi elme csak sejtetni is engedné azt, mit takar a jövő leple, akár én, akár más, nagyon szívesen, örömmel, vagy szomorúsággal vetnők papírra a bekövetkezendőket. Lehet, hogy a jövő év jobb lesz az'elmultinál, de az sincs kizárva, hogy rosszabb lesz. Emberi gyengeségünknél fogva mindig a jobbat reméljük, a boldogabb időket várjuk; a rosszabbra nem akarunk gondolni s annak bekövetkezését mintegy kizártnak tartjuk. Pedig a gyakorlati élet már megtaníthatott volna bennünket arra, hogy az ember életében vajmi kevés az öröm, de annál több az üröm. Az is igaz, hogy nagyon reánk férne egy jobb esztendő. Megszenvedtük eléggé a múltat, sok keserűséggel és nyomorúsággal éltük azt át, itt a legfőbb ideje már, hogy helyzetünk jobbra változzék. Az élet nehézségeivel talán egyetlen egy kenyérkereső ember sem küzd annyira, mint a tanító, a szegénység és nélkülözés szimbóluma. Különösen a családos tanító. Valósággal éhezik, rongyos- kodik, mert 6—7 tagból álló családja minden keresetét, az utolsó fillérig felemészti, de ez nem is elég, mert a gyermekeinek a taníttatása különösen ma, rengeteg pénzbe kerül, ami pedig már az adóságok özönét húzza maga után.

Az uj év elején egyelőre nincs mit tennünk, mint nehezen bár, de nyugodtan várni a dolgok fejleményét s remélni és ismét csak remélni . . . Lehetetlen, hogy végre is a sok igérések valóra ne váljanak egyszer. Az illeté- kos körök is beláthatják s erősen hisszük, hogy már be is látták, hogy a tanítóság anyagi ügyét rendezni kell, még pedig sürgősen, mert minél később jön a rendezés, a segítség, annál kevesebb értékkel fog bírni minden tekintetben. Különösen magát a tényleges anyagi segítséget véve alapul, majd azt fogjuk tapasztalni, hogy ha sokáig késik a segítség, amikor már megérkezik, a tanítóság annyira benne lesz már az adóságok tömkelegében, hogy az a pár koronácska (nem igen lesz sok) vajmi keveset segít majd a nagy bajon s mi is elmondhatjuk majd : „adtál uram esőt, de nincs benne köszönet.“