Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-12-01 / 10. szám
2 oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 10. szám igazolná a drákói törvények behozatalának szükségességét? Némelyeket talán tévedésbe ejtettek a közelebbről lefolyt lármás tanítói gyűlések, pedig azok csupán szellen- tyüknek bizonyultak, melyeken keresztül az izgalmak tultermelt anyaga ártalmatlanul tovaszállott, ami belőle visz- szamaradt, az legfeljebb keserűséggé tompult, vagy a csalódottság melán- khólikus érzésévé szelídült. Elhibázott taktika volna eme biztositó szelepek erőszakos elzárása. A lélek- s élettan ismerői jól tudják, hogy a szenvedélyek elfojtása gyógyulást nem eredményez, azért a szenvedélyeket felkorbácsoló okokat kutatják s az orvoslást ott kezdik. Vajha rájönnének a modern gyógyítás eme észszerű módjára a társadalmi betegségek mai kuruzslói! A felhozottakon kívül más indítékunk is van, ami bizalmatlanságra hangol bennünket a készülő szolgálati pragmatikával szemben. Ugyanis vezérelv gyanánt hirdetjük, hogy semmit rólunk, a mi megkérdezésünk nélkül! Itt hasonló a helyzet a munkás és munkaadó viszonyához. Helyesnek tartjuk, hogy a kötelességteljesités minden mozzanatát a munkaadó szabja meg, de viszont megkövetelhető, hogy a jogok megállapításánál jussanak érvényre a munkás kívánalmai is. Ez azonban náLunk jámbor óhajtás marad, mert a szolgálati pragmatika a legnagyobb titkolódzás leple alatt készül, ennélfogva a tanítóságnak nem áll módjában, hogy a sorsát megpecsételő szolgálati szabályzat egyes pontjaihoz idejében hozzászólhasson. A magyar nemzeti szellemet híven ápoló, a magyar kultúrát széles körben terjesztő állami iskolákhoz a társadalom s az állam nagy érdekei fűződnek, tehát elvárható volna, hogy az iskola lelke, a tanító, más állami tisztviselőkéhez hasonló jogokkal kö- rülbástyázottan élhessen hivatásának. Ha sajnáljuk a tanítótól a biztos talapzatot, úgy egyénisége elmosódik, munkája ingatag leend és kifejtett energiája nyomán támadó hullámgyü- rük hamarosan elenyésznek. Ilyen rozoga alapon álló munkásokra támaszkodva bajosan lehet a magyar nemzeti kultúra templomát a csillagokig magasitani. Tapasztalatból mondom, nem elnyomni, de emelni kell a tanítói önérzetet, hadd érezze magát egy hatalmas állam erős kultuszszervének minden tánitó, mert csak ez esetben lesz munkája eredményes s a nemzet érdekében való. Befejezésül kívánságunkat röviden abban összegezhetem, hogy az állami tanítóság gúzsba kötését célzó szolgálati szabályzat kibocsátásának eszméjét — az elésorolt aggályokra való tekintettel — feltétlenül ejtse el kenyéradónk s e helyett az állami tisztviselők szolgálati pragmatikáját teljes egészében terjessze ki az állami tanítóságra. Ma már megdőlt az a hibás álláspont, hogy a tanítói foglalkozás különlegessége folytán a tanítók számára külön szolgálati szabályzat szükséges, mert miként az államgépezet bármely szerveinél alkalmazott hivatalnokok jól megférnek az áll. tisztviselők szolgálati pragmatikájának jogvédelme alatt, úgy az állami tanítóság is ott érezné
