Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-11-01 / 9. szám
2 oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9. szám magas kormányt, mert ha szó lehet a tanítóknak annyiszor hangoztatott szegénységéről, annak a súlyát kétszeresen érezték a népes családok, hol több gyermek neveltetéséről kellene gondoskodni, mire a néptanítói fizetésből nem jut semmi. Az az elv, melynek alapján a családi pótlék eszméje megvalósult, előhirnöke egy ma még meg nem határozható jövendőnek, mely a fizetések megállapításánál még nagyobb tekintettel lesz a családos tisztviselők helyzetére, mert ha igaz az, hogy a társadalmi élet tisztessége a családi élet erkölcsi tisztaságán alapszik, s a nemzet kívánatos számbeli szaporodása a családi élettől várható, gondoskodni kell, hogy a családi élet alakulását az anyagi szegénység lehetetlenné ne tegye. A lefolyt két évet különben nagyjából a fizetésrendezés kérdése foglalta le, mely a reménytelenség útvesztő kődéből nem képes kibontakozni, mert olyan körülmények befolyásolják, melyek az intéző körök helyzetét és elhatározását szerfelett megnehezítik. A tanítóságnak hitfelekezetek és nemzetiségek szerint való megoszlása más és más mérték alá állítja a kérdés megoldását, mert ugyan, azok a tanítók, kik ebben az országban idegen isteneket imádnak, állithatók-e egy mérlegre azokkal, kik szivök és lelkök minden melegével ennek a hazának élnek, ennek a javáért dolgoznak? Bármit hozzon is azonban a legközelebbi jövő, céljaink megvalósításáért a higgadt és józan mérséklet határvonalát átlépni nem szabad. Ha összehasonlítjuk a mostani állapotokat a régiekkel, a haladás, a javulás el nem tagadható. Reményeink és jogos kívánságaink teljesedése iránt nem lehet kétségbe esnünk, most az államnak és társada? lomnak elsőrangú érdeke, hogy a népoktatást jól képzett, munkás és intelligens tanítói kar lássa el s egy ilyen tanítói kart alamizsnával kifizetni nem lehet. De éppen ezért, ha egyfelől munkásságunk méltó javadalmazását sürgetjük és követeljük, másfelől oda kell törekednünk, hogy a tanítói szak- képzettség minden irányban fokozódjék. A patronázs, a nyolcosztályu elemi iskola kisértő szelleme, a szövetkezeti munkásság és több más társadalmi érdek kívánatossá teszik, hogy a tanítói állásokat olyan egyénék töltsék be, kik hivatásuknak úgy növendékeik körében, mint a társadalmi élet színterén kellően meg tudnak felelni. Ha minta emberekké nem leszünk, legalább ne feledjük el azt a közmondást, hogy az üres zsák nem áll egyenesen, hanem összeesik, s ehez hasonló ne legyen köztünk senki, sem anyagi sem képzettségi vonatkozásban. Akinek tudása kevés, igyekezzék fogyatkozásait önképzés utján kiegyenlíteni, hogy munkaközben felemelt fővel járhasson, anyagi életünk számadásában pedig az igények józan korlátozása és a kétszerkettő szigorú igazsága legyen az irányadó. Meg vagyok győződve igen t. közgyűlés, hogy egyesületünk tagjait, mint a nemzetj közművelődés alapvető munkásait, a tanítás és gyermeknevelés
