Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-10-01 / 8. szám
8. szám TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3 oldal ment tanítói egészséges önérzetet, a tanítói erőt, hogy azok, akik a tanitósors- nak felsőbb intézői, ennek nyomán megértsék, belássák, hogy a mai tanitó- nemzedék érdemes a megbecsülésre és arra, hogy mai helyzetéből anyagilag is oda jusson, ahová jutnia kell iskolázottsága és szellemi érettsége folytán. Gyűléseink kell hogy azt bevigyék a köztudatba, hogy Magyarországon van magyar tanító, aki a nemzet törekvéseit érzi, érti s érdekeit odaadással szolgálja s ezért a megfelelő anyagi biztosítását megérdemli és van(?) vagy lehet olyan, aki a magyar nemzetnek lélekben ellensége s igy méltatlan arra, hogy a nemzet gondoskodjék róla. Magyarország tanítói között más megkülönböztetés nem lehet! Vigyünk a közeledő gyűlésre szivünkben a tanítói érdekek és iskolaügyi dolgok iránt fokozott érdeklődést s építsünk tovább mindnyájunkért, a közért! 5zékely Rrpáö. ♦♦♦ ♦♦♦ Uj köntösben. tudja, hogy a sajtó nagy kincs, óriási erő lakozik abban. Valóban érdekében áll a tanítóságnak, hogy megyénkint gondoskodjék sajtó orgánumokról. Igen jól mondta beköszöntőjében az uj szerkesztő, hogy egyetlen társadalmi osztálynak, egyetlen testű • leinek sincs annyi fontos megvitatni valója, mint a tanítóságnak. Szükségünk van megfelelő nívón álló, komoly tanügyi lapokra, ahol tárgyilagosan, higgadtan s amellett bátran kifejtheti mindenki nézeteit. A lap jobban összetart bennünket, mintha lánccal volnánk egymáshoz fűzve. Szilárdul ragaszkodunk mi is lapunkhoz, mert örömmel tapasztaljuk, hogy alaptónusa hűen fejezi ki a tanítóság közhangulatát. Éppen azért szívből óhajtom, hogy az uj, tetszetős formában megjelent „Tanügyi Értesítő" rázza fel lethargikus álmából a megyei tanítóságot. Én hiszem, hogy lapunk most már megfelel hivatásának s remélem, hogy a „Tanügyi Értesítő" lesz az a szoros kapocs, ami összetartja, bomlástól megóvja a megyei tanitótársadalmat. Ily érzéssel köszöntőm a „Tanügyi Értesitő“-t uj köntösében. Eröőöy Sándor. OTTHON p=~- 1 Jóleső érzéssel vettem kézbe az uj alakot nyert „Tanügyi Értesitő“-t. Igazán szüksége is volt az uj ruhára, mert a régi köntös mintha egy kicsit szűk lett volna számára. Egy 400 tagot számláló egyesület eddig is jobban ruházhatta és táplálhatta volna tulajdonát. Mert tulajdonképpen mi is nekünk a „Tanügyi Értesítő" ? Mindenünk. Szószólónk, gyámolunk és igen sok tekintetben tanítómesterünk. Szakirányú cikkeiben újra oktat bennünket, megismerteti velünk a pedagógia újabb vívmányait, védelmezi az üldözöttet s ha kell, síkra száll a tanítói érdekek megvédéséért. Ma már mindenki Kótai Lajos, az arany éröemhereszt tulajdonosa. Midőn pályatársi szeretettel szándékozom egy levélkét tűzni ama babérkoszorúba, melyet a királyi kegy font Kótai Lajos homloka köré, könnyű feladatra vállalkozom, mert egy eredménydús, hosszú életpályának csillogó adathalmaza áll rendelkezésemre. És mégis aggályoskodva irom róla e sorokat, mert jól tudom, hogy sohasem kereste a kitüntetést és kerüli az ünnepelte- tést. Azért hangfogót téve Clio hangszerére, vigyázattal kísérlem meg elmondani az ő