Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912-06-15 / 6. szám

10

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ.

éjs zsarnoki hajlamát egy pillanat alatt éreztetheti, mikor egyetlen mozdulattal alkotásait megsemmisítheti.

Az óvodának eddig vázlatosan feltüntetett foglalkozási körei is eléggé igazolják, hogy a gyenmékeknek tervszerűen vezetett foglalkoztatása mily szerves kapcsol*than áll az iskola munkájával, nem is említve az u. n. közös társalgási alkalmakat melyek a gyermeknek Istenhez szüleihez testvéreihez s a hol és amennyiben lehet, már a közös nagy családhoz való viszonyát is felölelik.

E társalgásokhoz különösen jó alkalmat nyújtanak az egyes évszakok a maguk meg kü'ömböztethető tulajdonságaikkal. Mindezen foglalkoztatási körökben a gyermeki lélek külömböző irányban való fejlesztése leghelyesebben olykép történik, ha a gyermekek sohasem tudják, hogy ők tulajdonképen tárulnák. A ügyeimet mindig kedvérzetekkel a játékra való kifogyhatatlan hajlandóságukkal ttartjuk ébren, s valóban a játék az a varázsló- vessző, mellyel lehetőleg mindent a játék bűvkörébe vonunk, s a gyermekek észrevétlenül szerzik meg azokat a készségeket, melyeket később az iskola már tudatossá tesz bennük.

Természetesen az óvónő munkásságától annál több eredmény várható, mennél inkább bele tud pillantani az iskola feladatának körébe, abba a nagyobb épülettervezetbe, melynek alapköveit már az óvodákban rakosgatja, mert igy az ő munkája is tudatosabbá válik és nem fog se szélesebb se szükebb alapot előkészíteni, mint amilyen szükséges. Az óvodának és iskolának kapcsolatos viszonya ma már nem vitás és szinte mosolyogni lehet azoknak a német tanítóknak véleményén, kik 1866-ban egy berlini konferencia alkalmából arra a kérdésre, hogy mit várhat az elemi iskola az óvónőktől s az óvodáktól, azt felelték hogy: semmit! s hogy ők azokat a gyermekeket fogadják iskolába legszívesebben, kik iskolába járásuk előtt föltétien szabadságban töltötték el idejüket. ( t

> Az óvodának előbbi ingadozó céljait ma már a legkiválóbb külföldi és hazai pedagógusok is tisztázták. Számos megfigyelést tettek összehasonlítva az óvodákból kikerült gyermekek haladásával azökét kik az u. ír. »föltétien szabadságból« kerültek az iskolába, s épen az ovoda javára eldőlt nagy siker adott még nagyobb lendületet, még nagyobb törekvést arra, hogy minél több ovodát szervezzenek.