Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-06-15 / 6. szám
4 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ. Az elmúlt tanév folyamán sikerült az áll. tanítóságnak a régen várva-várt lakbérpótlékot megkapni, amely a tanítók egyik baján, a lakásmizerián, segit valamit, de mit sem segit a másik sokkal fontosabb kérdésen, a megélhetési kérdésen. E téren is számottevő eredményként kell jeleznünk a miniszter urnák azon intézkedését, hogy az áll. tanítókat régen óhajtott fizetési osztályokba osztotta és sikerült a nem állami tanítók részére egy oly fizetésrendezési törvénytervezetet készíteni, mely az ők anyagi ügyeiket is előbbre viszi egy lépéssel. Ezidősze- rint nincs célunk foglalkozni a fizetésrendezési tervezet előnyeivel, hátrányaival, sérelmeivel, de ha a tervezett törvényjavaslat törvényerőre emelkedik — minthogy erős reményünk is van erre — továbbá ha az áll. tanítók megkapják még a tervezett családi pótlékot is, akkor el mondhatjuk, hogy a létért való küzdelmünk, harcunk nem volt meddő, mert anyagi ügyünk végre rendezést nyert. Azonban anyagi helyzetünk érdekében kifejtett moz- dalmunk mellett tanítói hivatásunkról sem feledkeztünk meg. Bár a „kultursztrájk“ kimondása egyeseket visszatartott a fokozottabb agilitástól, különösen vidéki tanítóink sokat fáradoztak, hogy csak egy esetet említsek fel: az anatfabéták oktatásán. Az analfabéták oktatása nehéz kérdés, csak az tudja aki már megizlelte. A vett értesítésekből azonban megtudjuk, hogy az analfabétákat oktató tanítók derekas munkát végeztek. Nem azért a pár koronáért, melyet a közoktatási kormány ezen fáradságukért engedélyez, hanem a magyar kultúra terjesztése a közismeretek gyarapítása érdekében fejtettek ki a tanítók hivatásukhoz méltó buzgalmat. Egyesek tehát ezen a téren, mások más téren vették ki részüket a közérdekű és jóságu intézmények vezetésében mint vezetők vagy mint munkás tagok. Szóval az elmúlt tanévben sem szűntünk meg dolgozni, alkotni. Most amidőn a tanév végén vagyunk, fáradt testtel, lélekkel pihenni vágyunk, sajnosán kell tapasztalnunk, hogy vajmi kevesen vannak azok, kiknek mód adatott arra, hogy a nagy szünidőben valamelyes kellemes üdü-
