Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912-06-15 / 6. szám

2

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ.

löny, mely lehetővé tegye az egyes köröknek és egyesületi tagoknak az egymással való érintkezést. Ma az egyes körök éppen olyan keveset tudnak egymás munkásságáról, mint tudtak eddig, mig lapunk nem volt, mert bizonyos okok miatt a köri gyűlések jegyzőkönyveit a lap keretéből ki kellett hagyni, bár a lap címe ezt mintegy előírja. — A másik, amit felemlíteni kívánok, az, hogy tartalmas szaklapot csak tartalmas szakemberek munkássága nyújthat. Távol legyen tőlem, hogy ide vonatkozólag bírálatot akarjak mondani, mert úgy gondolom, hogy talán az én egyéniségem vagy eljárásom volt az ok, ami véka alá rejtette jobb készültségü társaim tudását és készségét, melylyel e lap szellemi emelkedésének hasznára lehettek volna.

A tova szárnyaló idő scártba teszi a régi embereket s a haladó kor áramlatai a tanítás és nevelés körében is újabb és újabb eszméket hoznak felszínre, melyeknek alapos tanulmányozása s ezzel kapcsolatban a folytonos önképzés a fiatalabb tanítói nemzedék kötelessége.

Engem is előhaladott korom int, hogy megválva e munkakörtől, fiatal erőknek engedjem át a tért, melyen Igaz szívvel kívánok nekik lelkes munkatársakat, kevesebb kritikust, több sikert és méltóbb elismerést.

Végül fogadják hálás köszönetemet mindazok, kik e hivatásom betöltésében szívesek voltak támogatni!

Kótai Lajos.

Tanév végén.

<M. J.) Ismét egy tanév végéhez értünk. A tanitó- ember építő kezéből kihull a kalapács, fáradt teste-lelke pihenni kíván. Talán más pályán működő hivatalnokembernek ez a pihenés be is következik. De a tanitó- ember egészen másként van a „sok“ vakációjával.