Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-04-15 / 4. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Beszéljünk magyarul! Nemzetünk nyelvét veszély fenyegeti. Az elárasztás, a kiszorítás veszélye. Az európai kisebb nemzetek nagy részt egy-egy nagy nyelvcsaládhoz tartoznak, arra támaszkodhatnak, abból menthetnek. A román nemzet pl. a francia, olasznyelvből kölcsönöz át szavakat s beolvasztja saját nyelvébe. Mi nem vagyunk ilyen kedvező helyzetben. Minket idegen ajkú népek vesznek körül, amelyek erősen szorongatnak. Mi csak saját erőnkre támaszkodhatunk, . a magunkéból kell merítenünk, hogy nyelvünk épségét, tisztaságát megőrizzük, mely művelődési tényezővé emelkedett nagy irók, költők szónokok révén felküzdötte magát arra a magaslatra, amely magaslaton feltétlenül meg kell tartanunk, ha nem akarjuk, hogy idegen szavak díszelegjenek nyelvünkön. A nagy nemzetközi forgalom, nemzetünknek külföldi nemzetekkel való érintkezése nyomott hagyott nyelvünkön. Az a sok fordítás a sajtóban, könyvekben sok kifejezést, fordulatot visz át irodalmunkba, s onnan a közbeszédbe, vagy megfordítva. A mai közönség minden meggondolás nélkül dobálja az idegen szavakat a magyar beszédbe. (Zwicker, gukker, herzig, überciher, mieder, bicickli, smuzig stb., stb.) S mindezt nem szükségből teszi, mintha nem lehetne magyar szóval kifejezni, csupán rossz szokásból, hanyagságból s mert sejtelme sincs, mily nagy sérelmet követ el saját anyanyelvén. így árad, szűrődik át lassanként az idegenszerűség nyelvünkbe szinte észrevétlenül. Teljesen megvédeni magunkat nem tudjuk az ilyen áramlat ellen és céltajan is volna, hisz’ a nagy nemzetek is éreztetik egymással hatásukat. Az angol nyelv hatását megérzi a német, sőt többé-kevésbé a francia is. De, ha nem is tudjuk teljesen megvédeni magunkat az idegen befolyástól, mégis meg kell akadályoznunk ezt az áramlatot, öntudatra kell ébrednünk, önmagunkat kell ellenőriznünk, mert előbb-utóbb uralomra jut, gyökeret ver, s akkor még egy uj nyelvujttás is feladja a harcot. Lump, lumpot szavak már annyira népszerűek, hogy nemcsak az utcákon, hanem miveltebb körökben, előkelőbb társasá
