Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-12-15 / 10. szám
2 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ mely egy népes társadalmi oáztály érdekében indult meg, hogy a hazai tanítóságnak súlyos gondokkal terhelt anyagi helyzetén javitson. A napokban három tanítói gyűlés zajlott le az ország fővárosában, mely magasan dokumentálta a néptanítók súlyos anyagi helyzetét s a javításra vonatkozó kívánságok is követelések jogosságát. Talán, ha a kormány a célba vett családi pótlék helyett a segélyezést drágasági pótlék címen az egész vonalra kiterjeszti, ezek a gyűlések elmaradnak. Bármi következett volna is be, a gyűlések megtartását csak helyeselnünk lehet s elismeréssel kell adóznunk mindazok iránt, akik a gyűlések összehívásában fáradoztak és azokon részt vettek. Messzire vezetne a gyűlések lefolyását szóvá tenni s mire nyilvánosságra jutnának is soraink, már idejét múlná a dolog: de ez alkalommal ismét rá kell mutatni arra a jelenségre, hogy akik együtt érzünk, azok sem vagyunk együtt. íme a hazái tanítóságot ez alkalommal is három különböző helyről kellett mozgósítani és három különböző táborban vinni a harcba. Szavunknak legnagyobb súlyt csak akkor adhatunk, ha az összes hazai tanítóság egy zászló alatt áll. Ugyanazért keresni kell az alkalmat, a módokat, a lehetőséget arra nézve, hogy a hazai néptanítók összetartó szervezetet alkotva, egy közös zászló alatt sorakozzanak. Ezt az eszmét azonban először megyénként kellene megvalósítani. E gyűléseket megelőző napon tárgyalta a munkapárt a közoktatásügyi miniszter költségvetését, mely tárgyalás alkalmával többek közt Tisza István-gróf foglalkozott a tanítók anyagi helyzetének javításával. A beszéd erős visszahatást keltett és kétségtelenül nagy részben okozója volt a másnap lefolyt tanítói gyűléseken megnyilatkozott izgalmaknak. A beszéd jellemző bizonyítványa a bihari nagy ur protestáns konservativizmusának és mintha folytatása volna annak amit édes atyja egykor mint belügyminiszter a jegyzői fizetések rendezése alkalmával mondott, hogy t. i. ha a néptanítók minimális javadalmát. 300 forintban állapította meg a törvényhozás, a községi
