Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-05-15 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 15 Húsz év múlva. A múlt nyáron — épen vakáció lévén — Debrecen felé utaztam egy barátom és volt iskolatársam meglátogatása végett. Magam lévén egy szakaszban: unaloműzésből egy ujság-lap olvasásával foglalkoztam. A mihályfalvai állomáson belép egy már idősebbnek látszó, de még mindig szépnek mondható nő egy ifjú és egy kedves megjelenésű leányka társaságában. . Amint a fülkében elhelyezkednek, egymás között társalgást kezdenek, s a nő részéről elejtett egyes szavak bizonyos homályos emlékeket ébresztenek fel bennem is. Nem akarva a társalgást zavarni, figyelmemet mégis érdeklődéssel fordítom a beszélők felé. Az idősebb nőt már élesebben szemügyre véve, emlékeimben kutatni kezdek, mintegy kérdezve önmagámtól, hogy hol láttam én ezt a nőt életemben ? Hja, de az a húsz év. Mennyit változik az ember ennyi idő alatt? Aztán, hány nőt láttam én húsz év alatt! S amint emlékeim, tárházában kutatok, mindjobban erős meggyőződéssé válik bennem, hogy én ezt a nőt valaha ismertem, még pedig nem is nagyon távolról. Egy szó, mint száz ! ketté vágom a gordiusi csomót s magamat bemutatom a társaságnak. Az a kedves öröm és meglepetés, amely ezután következett, valóban érdemes a megörökítésre. A nő elmondja, hogy ő H. I.-né, az én régen elhalt kedves barátomnak az özvegye. Az ifjú : az ő fia ; az a rózsás arcú leányka pedig az ő leánya. A fia tanár egy felvidéki városban ; a leánya tanítónő egy alföldi nagyobb községben. Most D—be mennek jegyváltásra. A fia nősül s ott akarnak lenni együtt az eljegyzési ünnepélyen. Képzelhetni, hogy az ő örömük engem sem hagyott érintetlenül. Szivemből örültem, hogy az annyi megpróbáltatáson átment szegény asszony ismét eljutott oda, hogy gyermekeiért aggódó lelke ismét megtalálta a tiszta öröm forrását gyermekeiben. Elmondta azután, hogy a jólelkü tanfelügyelő betette a gyermekeket a d—i árvaházba, e mert jó erkölcsüek és eszesek voltak: a fiút beadta a budapesti Tanitókházába, ott végezte el a tanári pályát. A leány pedig a d—i árvaházban a tanitónőképzőt.
