Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-15 / 1. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9 Azok számára, kik hasonló kötelezettséget nem vállaltak, talán jó volna az ajánlott módozat, de kötelezővé tenni nem lehet, mert annyi felé fizetni a mai drága világban nem lehet. És nem mindegy ám az, hogy havonta vagy kéthónaponkint 2—4 koronákat kell e fizetni avagy annak a dupláját sőt sokszr háromszorasát. Tudom vannak többen is, kik — mivel más egyesület vagy biztosító intézetek tagjai — nem óhajtanak újabb megterheltetést. A cél szép és nemes, de mihelyt kötelezővé tétetik, úgy a nemes intenció elvész és keserves megpróbáltatásnak teszi ki amúgy is elég lapos erszényünket. Más módon, — mondjuk 20 filléres betétekkel — ilyen is van elég, ha csak 200 koronáról van szó — igyekezzék t. cikkíró ur megoldani e fontos kérdést úgy örömmel csatlakozunk zászlója alá. Lehet, hogy csak a férfitanitókat érti a cikk, de ha már tömörülésről van szó, ne legyen fél munka, mert nemcsak az özvegy van ráutalva a segélyre, de igen gyakran a nőtanitó hátramaradt özv. édesanyja, vagy kiskorú testvérei. Ha már zászlót bontunk, egyenlő munka s kötelezettséggel egyenlő előnyöket élvezzünk. Két koronás összeggel meg lehet alakítani talán a „Temetkezési Egyesületet“, de erre elég volna, kik önként ajánlkoznak vagy a 45 évnél idősebb egyének — kiket nem vesznek fel nagyobb előnyt nyújtó egyesületekbe — s ha már nincsenek felvéve valami másba — ezekre nézve lehetné kötelezővé tenni is, de másra semmi esetre sem. Nem lehet megadóztatni egy egész testületet. Ne vegye Likker ur közleményemet lefuvási harcnak, csak a jóakarat vezet. özv. Jurásné Antal Berta.
