Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-15 / 1. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ zünk biztosítani a jövő társadalmában azt a helyet, mely népnevelői és sociális munkásságunk révén minket megillet. Kincs József. A „Temetkezési segélyző egyesület“ cimü cikkhez. A „Tanügyi Értesítő“ decemberi számában a fenti cim alatti közleményre engedje meg szerkesztő ur, hogy nézetemet kifejezzem. Mindenesetre szép és üdvös dolog lenne a szatmármegyei tanítótestület által alakított temetkezési egyesület, de kivitele többféle nehézségbe ütközik. Először is az adminisztráció terheit — kellő tőke hiányában — nem bírná el az egyesület. Másodszor — s ez a legfontosabb — a nálunk, tanítóknál, mindég hiányzó pénz is ellene mond. Szó sincs róla tekintélyes számú tag volna, ha a szatmármegyei összes tanítóság kezet fogna, de éppen ez az, ami elég nagy megterheltetést róna mindenkire tekintve a minden haláleset alkalmával fizetendő 2 koronát. Az élvezendő 200 kor. a befizetés arányához csekély akkor, mikor létezik egy egyesület — melyről bizonnyára nem tud cikkíró ur — én is csak 2 éve tudok. Egy 700 tagot számláló egyesület szintén 2 koronás — halálesetenkinti — befizetés mellett nem 200 de ezer koronát ad tagjainak 5 koronás belépési alappal. Hátránya az, hogy csak 45 évnél fiatalabb egyéneket vesznek fel, de ezzel szemben óriási előnye, hogy — amit más hasonló egyesületeknél a hosszadalmasság miatt kifogásolt Likker ur s méltán — a haláleset után 24 óra alatt kifizeti az 100 koronát még — Isten őrizz bennünket — öngyilkosság esetén is. Ha pedig 600 kort befizetett a tag a fizetés kötelezettsége megszűnik. Országos járvány esetén, csak 1 kor. a dij. Cime: „Nagybecskereki Jóltevő Egyesület“, székhelye Nagybecskerek. Ezzel nem akarok propogandát kifejteni mellette, semmi érdekem benne, sőt vezet a jóakarat, meg indokolni akarom ellenérvemet.
