Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-15 / 1. szám
6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ örvendenek, mint kik a bírói, közigazgatási vagy más tisztviselői pályán küzdenek hasonló nemes célokért. A felsorolt helyzetek egyelőre még szórványosak, ritkák. De nem is azért mutatok az említett eredményekre, mintha az volna törekvéseink célja, hogy fáradságos munkánk jutalma a tanítói pályáról más, talán kényelmesebb vagy jövedelmezőbb állásba jutás legyen, csupán azt kívántam halványan ecsetelni, hogy a társadalom tudja és akarja is értékelni és méltányolni úgy a szellemi, mint a gyakorlati munkát. Ezt tudva, tőlünk mostani tanitó-nem- zedéktől függ, hogy a legközelebb utánunk jövő tanitó-generáció, sőt már ifjabb kartársaink jelentékeny része elérje küzdelmeink célját: a társadalom erkölcsi elismerését s a kedvező anyagi helyzetet. Az ut, melyen megindultunk a cél felé, úgy látszik jól van kijelölve. Az eddig elért szórványos eredmény is annak tulajdonítható, hogy azok, kik helyes irányban haladtak, a mesterséghez több-kevesebb művészetet is vegyítettek; hogy a délutáni iskolai por lerázása után a napot nem tekintették bevégzettnek, elmondván, hogy „mával is fogyott a földi kín“; hogy a sociális élet gyakorlati mezején, valamint saját elméleti tudásuk kiegészítésén, a felnőttek tovább képzésén önzetlenül fáradoztak. Ily tevékenység az arra hivatottak figyelmét, érdeklődését felköltötte, esetleg további tettekre buzdította ; a tettek pedig maguk is beszélnek, olykor kiáltanak is. Ha pedig az ut szemmel láthatólag helyesen van kijelölve, csak haladnunk kell azon tovább. Kitartás, türelem, a pálya nincs elzárva. Önképzésen alapuló további munka megtermi azt a gyümölcsöt, melyre a tanítóság áhítozik. Megtalálja helyét a társadalom kiválóbbjainak sorában, hol a vezetők, immár tiszttársai, a megfelelő elismeréssel, az általa vezetettek pedig hálával adóznak. A keserűség az arcokról eltűnik s a kivívott kedvező társadalmi helyzet magaslaton nyugodt, derűs lélekkel folytathatja népnevelői munkáját. A jövendőnek eme jelzett megvalósításához feltétele természetesen a képzőintézetek növendékeinek nagyfokú intelligentiája akarat-ereje, — a tényleg működő tanítóknál pedig nagy hivatás szeretet, lelkesedni tudás és a korszellem átértése. Képzőintézeteink a gyakorlati élet kívánalmaihoz képest már is átalakultak, hozzá
