Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-03-15 / 3. szám

10

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

mivel, ami szomorú érzést fakaszt. Ha a temetkezésről beszélünk, feltétlenül a halál jut eszünkbe. No, de nem akarok én a halállal kikezdeni, nem emlegetem többet, már csak azért sem, mert nem jó az ördögöt a falra festeni.

Az ilyen kisebb szabású temetkezési segélyzőegyesületnek már elvből sem vagyok hive. Nem azért, mintha a cél nem volna szép és nemes, de, mert nem tartom egészen alkalmatos dolognak, hogy a tanítóság ilyen utón — módon enyhítse sérelmeit, ilyen foltozgatással segítsen szegénységén, ilyen kisebb eredményt ígérő ügynek szentelje erejét, figyelmének, fáradozásának jó részét akkor, midőn olyan alappal rendelkezik, amelynek birtoklása, hatalmas lelki megnyugvást idézne elő, ha igényeink szerint rendezhetnék : értem : ,,Az országos tanítói nyugdíj — és gyámalap“-ot.

Állandó tárgya óhajunknak kérelmünknek, — mert nekünk csak kérni szabad — hogy rendeztessék végre — természetesen megnyugtatóan és érdekeinket kielégítően, az a jogigény, melyet az országos tanítói nyugdíjjal és gyámalappal szemben ismerünk, Éppen azért az a nézetem, hogy addig mig a nép s a tanítóság keservesen szerzett filléreiből hatalmassá növekedett nyugdíjalap nincs rendezve, ne akarjuk rég fájó sebeinket újabb és nem sok reménységre jogosító önmegadóztatással kendőzgetni, hanem figyelmünket, egyesületi erőnket öreg sérelmünk megszüntetésére fordítsuk.

Különben sem gondolnám, hogy erős talaja lenne nálunk a címben jelzett szervezkedésnek. Mert, mint Likker kollegám is megjegyzi, az egyesületbe való belépésre kényszeríteni senkit sem lehet. Ha pedig arra várunk, hogy ki-ki önszántából lépjen be, akkor könnyű a számítás. Állítólag 150-en vagyunk. (?) Ebből önszántából nem lép be vagy 50 hajadon, vagy 40 nőtlen, továbbá vagy 20—30 azért nem lép be, mert ő maga sem tudja miért, — szóval mert nem akar, tehát maradna talán 30 alapos tag. A 150 számot a Likker kartársam cikkéből vettem. (Egyébként nagyobb számnál az arány ugyanaz.) Azonban ha ő a létesítendő egyesület tagok számát érti a 150 alatt akkor is az egyesület fennállása bizonytalan, mert a jelzett alapon épülve megtörténhetik, hogy a halálesetek növekedésével a befizetési összeg csökkenvén, — mert ki biztosit fokozatosan újabb tagok belépéséről — utóvégre annyi sem gyűlne be, amennyi halálozás esetén kifizetendő.