Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-02-15 / 2. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

3

ellenségeket szerezzen, hanem honfitársakat keressen és igyekezzék kiirtani a konkolyt, amit az izgalók köztük elhintettek és hintegetnek. Növendékeibe oltsa be azt a tudatot, azt az érzést, hogy mindnyájan egy atyának gyermekei és egy hazának fiai vagyunk; egymást ne gyűlöljük, mert a harag és gyűlölet rósz tanácsadó s csak romlásra vezet; szeretett hazánk is csak úgy lehet boldog, ha fiai egyetértenek, összetartanak.

A néptanítónak a nemzetiségi vidékeken az arra alkalmas elemekkel egyetértve, figyelemmel kellene kisérni a társadalmi és közgazdasági életnek minden olyan jelenségét, mely a magyarság erősbödésére vagy érdekeinek hanyatlására vonatkozik s arról a megyei vagy az államkormányhatóságot értesíteni. Aztán vannak véreink, kik idegenek közé vetődve, sokszor házasság utján megváltoztatták vallásukat s megszűntek magyarok lenni, de nevök kétségtelenül mutatja, hogy á nagyapjuk vagy a szépapjuk még magyarul imádta az Istent; azoknak tudatába kell hozni, hogy magyar családból származtak, magyar családok ivadékai s az ősök iránt való szent kötelességük, hogy ismét magyarokká legyenek.

Hirdetni, szorgalmazni és el nem odázhatóvá kell tenni annak az eszmének megvalósulását, hogy nemzeti nagy célok kivitelére, a magyar nemzeti állam kiépítésére megfelelő alkotások és intézkedések létesüljenek; s nem volna szabad meghalni úgy egy vagyonos embernek sem, hogy a társadalmi nyomor enyhítése mellett a nemzetnek e legnagyobb érdekéről végrendeletében meg ne emlékezzék, még pedig nevéhez és anyagi helyzetéhez méltóan. Eljött az ideje, hogy a Kun Kocsárdok hazafias szelleme áthassa és tettre ösztönözze a fásult köztudatot s mint azok leikök egész hevével tették, ki-ki tehetsége szerint áldozatot hozzon a honszeretet oltárához !

A gombamódra megszaporodott nemzetiségi bankok nemzetiségi haszonra alakulnak s az agitationalis költségek nem az égből hullanak alá. Ami bankjaink magán haszonra dolgoznak s alig számba vehető csekélység az, amit osztalékaikból közvetve nemzeti célokra juttatnak;