Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-12-15 / 10. szám

12

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

de a kurátora szerint nem tanítónak való! Nem az egy percig sem. A barátom elé járt a kurátor fia, ez volt a veszte. Más tanítónál ez szerencse számba szokott menni. Antinak meg majd1 a nyakát szegte.

Hát mit csinált ez a szerencsétlen ember? Semmit. Tanított *'3Ugy, ahogy elő van Írva. A napról volt szó. A sí mondta’ Anti, hogy a nap épp olyan égi test mint a föld, hold és a többi. Hogy a nap nem »szent« mim'ahogy régen hitték és tudatlan emberek ma is hiszik. Máskor meg a harangokról volt szó. melyekről az én kolégám ismét azt ál’.itp'tta, hogy bizony azok serr: szent dolgok. A gazdaságtanból meg azt merte tann tani, hogy a tehén, ha nem ad tejet, ha reá is olvasnak a javas asszonyok, csak nem ad az; a tejelés megcsökkenésének okát tehát másutt kell keresni. És igy tovább.!

A kurátor uram fia — természetesen — mindezeket elmondta odahaza Még ha nem is mondta volna el magától, kikérdezték' volna tőle szülei: hogy hát mit is és hogy is tanít az uj rektor^ A fiú referádájára volt odahaza nagy szörnyüködés. No, hát ez hallatlan! Mit akar ez a tanító? Megbolondult szegény? Hát ilyenekre tanítja a mi gysrmekeinket ? Hát istentelen pogányok vagyunk mi, vagy azzá akarja tenni gyermekeinket, hogy ilyen Isten ellen való szentségtörö dolgokat tanit. Hogy a nag, az áldott, imádott nap nem szent?! No, hát ez borzasztó! Az már aztán preperándia, ahol ilyen tanítókat képeznek. Szépen vagyunk az uj tanítóval mondhatom! No, de megállj csak, majd beíüluök én a te tudományodnak.

Fogja magát a kurátor uram és beharangozza az egész falut és köznyékét a tanító Istentagadó hit és valláseüeni tanításaival és »tébolyaiéval. Egyre hangoztatta a tanító kifordult eszejárását, mert hiszen épeszű ember ilyen hallatlan merészségeket nem merne állítani, elkövetni.

Addig verte a dobot, szította a tüzet, mig a populus •— mint hajdan a zsidók kimondták szegény Anti barátomra szépségesen a „feszitsdmeg“-et. El kell csapni, fel kell neki mondani, ha nem megy el szépszerével, hát egy éjszaka kitesszük a falu végére! Ily s ezekhez hasonló kedvességek röpültek Anti fejéhez. Hr. még nem hallotta volna, de fülehaülatára a faluban per longum et látum tárgyalták. Nagyon fájt a lelkének egy