Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-12-15 / 10. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ előtt begyakoroltatandók ezen igék ; leülni, felállani, írni, olvasni, imádkozni, beszélni, számolni, rajzolni, (felemelni, kinyújtani, leereszteni kezet), venni, tenni, nyitni, csukni, (zárni), fogni, mutatni, látni, nézni, hallani, járni, menni, szeretni, adni, tudni hagyni, enni, inni, aludni, felkelni, készíteni, engedni, vinni, hozni, játszani, figyelni, kérdeni, felelni, leesni, elveszíteni, találni, törölni. Ezeknél és az ezek után tanítandó igéknél úgy kell eljárni, hogy I. szőr a jelentő módnak jelen, azután múlt és végül a jövő idő gyakoroltatandó be. Személyekre nézve következőleg : eleintén az i-sö személy Így : én leülök, én tudok stb. tárgytalan igealakban ; a Il-ik személyt rendesen — Különben év elején, mig a gyermekek meg nem szokhatják a kérdező alakot — a tanító használja, igy: tanító — te leülsz, tanuló — én leülök. Azután következik az ige III-ik személye, igy : én irok, ő ir (rámutatással). A karban mondás csak rövid ideig történjék, nehogy a gyermekek rosszul értve a kifejezést rosszul is szokják meg. A tárgytalan igék alakjánál a tanító saját belátása szerint, vagy most tér át a többes számra, vagy később. De mindenesetre a tárgyas igék ragoztatásához fog és itt is a személyeket illetőleg úgy járunk el, mint a tárgytalan igéknél, azzal a külömbséggel, hogy itt a tárgyas „t“ ragot és „az a“ névelőt is azonnal használjuk. Midőn a gyermek már ismer néhány igét egy- és ugyan azon tárgyról igy bővítjük ismeretkörét; — Kőrmondatban: — én felállók, én felveszem, kinyitom, — becsukom, — leteszem vagy: odaadom a könyvet N-nek, én leülök, stb. Helytelenség még a ról, ről, ra, re, ragokat is használni ilyképen: én felveszem a könyvet a pádról, leteszem a padra, mert ez zavarba hozza a tanulót és összetéveszti a két ragot. Nem szabad azonban a ragazást szárazon nyelvtanilag gyakoroltatni, mert ez untató, és kedvetlenséget, valamint, fáradsághoz képest csekély eredményt mutathat, hanem mindig cselekvőig, érzékeltetve tanitassék, de úgy, hogy a mely tárgyat I. személyben használtuk, a H-iknál már mással helyettesítené s. i. t. P. o. én ülök, te énekelsz stb. vagy: én kezembe veszem a palatáblát, te kezedbe veszed a tollat, stb. Olykor olykor a tanítást egy-egy tréfás szóval fel kell vidítani, csak igen ügyelnünk kell, ne valahogy rosszul válasszuk ki a kifejezést, esetleg valakit éretlenül kigunyoljunk, mert tudjuk, hogy nevelési szempontból mit jelent ez.
