Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-09-15 / 7. szám

10

tanügyi értesítő

szétválása fontosságára vezethető vissza. Sok embertől hallottam már, hogy ez az élénk, forgalmas vasúti találkozó, illetve elágazó pont eredetileg Szatmár-Németinek volt szánva, de a város akkori politikai magatartása eredményezte azt, hogy a kis ruthén falu egyszerre kieme'kedett és közismertté lett az által, hogy e vasúti forgalmas összeköttetés nem Szatmáron, hanem Királyházára lett helyezve. Királyházát elhagyva, rátérünk a magyar Svájc területére. Királyházától északra egy pár kilométernyi utat teszünk s vonatunk hatalmas dübörgéssel a Tisza hatalmas, négy íéikörös vasúti hid- ján fut keresztül. Pár kilométert tovább haldava egy ínagy, merész kanyarulattal vonatunk megváltoztatja északi útirányát és egyenesen keletnek tart hűségesen ragaszkodva a Tisza völgyéhez. Jobbra-balra tekintve, csakhamar arról győződünk meg, hogy kies fekvésű, szép hegyekkel vagyunk körülvéve, a hegyek oldalából! egy »fatornyos haza« kandikál ki bámulva a rohanó vonatszörnyetegre, majd ismét mintha a hegy oldal nyelné el a kis csendes falut, mig a távozó vonatról nézve egészen eltűnik szemeink elől.

Kelet felé haladva először is szemeink ellőtt terem, mintegy varázsütésre Huszt városka várhegye. Gyönyörű szép hely. Magas hegytetőn várrom. Elgondolkozik az ember: Istenkém, beh sok szépet mesélhetne e várrom régi legendás időkről! így azonban egy percig, mig a vonat a hegy aljában megáll, csak a régi nagy idők és nagy emberek emlékét idézzük elénk.

Egyhangú zakatolással halad a vonat itt-ott el-ellhagyva egy kissebb állomást. Jobbra kitekintve az alakon a völgyre a Tisza csendes folyását szemléljük, a forró nap tüzes sugarai megtörnek a szőke viz sima tükrén, a napsugarak haragjukban tűzre lobbannak, tüzet fognak s a néző mintha íüzienger mellett haladna el. E szép természeti tüneményben gyönyörködve csakhamar elérjük Bustyaházát, majd Técsőt. Eltűnnek szemeink elől a mi szat- mármegyei magyaros viseletéit,rk s helyettük a tüszcs ruihének és oláhok a kaftános zsidók nyomulnak előtérbe. No de hát hiába, amilyen vidék, olyan viselet; ez nem is volna baj, csak tiszta volna az öltözet, de épp ez nincs meg: a tisztaság. Técsőt is elhagyjuk és gyönyörködve a kéklő szép hegyek hosszú koszorújában, Máramaros vármegye székhelyére, Máramarosszigeí rendezett tanácsú városba érünk. Itt kiszállunk, részben hogy az ut fára-