Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-01-15 / 1. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 13 «a&§{ OTTHON. üg*fí§s Magyar vagyok! Nem tagadom én azt, mit tagadjak rajta ? Hadúr az Istenem, Márs a csillagom. Eremben vér kering, pedig szittya-fajta, Ős apám is ott volt mikor hős csapatja, Hont szerezni átjött a Kárpátokon. Nem tagadom én azt, mit tagadjak rajta ? Büszke magyar vagyok, az volt ősapám! Mikor a kürt rivallt s kiáltották-, rajta! Nem tagadta meg, hogy igaz szittya-fajta, Hanem halált osztott, amúgy magyarán. Nem tagadom én azt, mit tagadjak rajta ? Én is olyan vagyok, mint volt ősapám! Pusztuljon előlem a pokol fajzatja, Aki ezt a vérrel szerzett hazát lakja, S mégsem ver a szive tiszta magyarán. Ezer évnek könye, ezer évnek vére Áztatta e honnak minden téréit. Mikor úgy volt, hogy már mindörökre vége: Ez a maroknyi nép együtt, egyetértve Kiszállott a síkra. .. csodát tett a hit. Hol magyar szó zendül, magyar ének csendül, Ahol külsőleg is magyar — a magyar: Nincs ottan mit félni irigy ellenektül,
