Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-01-15 / 1. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 ben nem használhatja fel, mintha azt első, második és harmadik helyen a szavak helyes leírására fordítja; azon ne akadjon fel, ha növendékei a mondatok leírásánál hibáznak, arra való lesz a III. és IV. osztály, hogy az itt előforduló hibákat javítgassa s helyesírás kívánalmait ezen a téren egyengesse. Azt azonban, hogy az utasítás a szótagok tanításával megelőzi a hangok és betűk ismertetését, én nem Írhatom alá, mert nem tartom elfogadható elvi megállapodásnak, hogy a tanító előbb tanítja a szótagolás szabályait a betűk ismereténél; s éppen úgy nem helyes az sem, hogy a használatban levő tankönyv külön tárgyalja a szótagolást (7. §.) és különösen a szavak megszakítását. (14. §.) Szótagolás és a szavak megszakítása legalább is olyan összefüggésben állanak egymással, mint a kapa a nyelével s ketten tesznek egy egészet. Az utasítás a II. osztály számára nem írja elő a szavak jelentésének a tárgyalását s a használatra elfogadott tankönyvekbe fel van véve a személy- és tárgynevek, a cselekvést jelentő szók és tulajdonság nevek tárgyalása; ezeket bátran lehetett volna mellőzni, mivel az egésznek kevés jelentőséget lehet tulajdonítani. Mintha a nagy betűk használatáról külön fejezet alatt csakugyan elmondhatott volna egyetmást, fölsorolva a nevezetesebb eseteket, mikor irás közben nagy betűt kell Írnunk. Általában véve az a nézetem, hogy a II. osztályban a nyelvtanításnak gyakorlati irányúnak kell lenni, s folytonos gyakorlattal, íratással oda törekedni, hogy a köznép írásában leggyakrabban előforduló helyesírási hibák hova-tovább elmaradjanak. Mivel az alkalomszerű értekezés: félig meddig birálat, s éppen nem módszertani értekezés akar lenni, s a II. osztály számára bevett | tankönyvben követett tanmenet sem az utasítással s még kevésbbé az én nézetemmel nem egyezik, mielőtt a tankönyv módszerére nehány megjegyzést tennék, megkisérlek egy szerintem helyesebbnek vélt tanmenetet felsorolni úgy, hogy előszámlálom azokat a feladatokat, melyeket a II. osztálybeli növendékeknek Írásban felölelniök kell, a tanítóra bízván azt, hogy a feladatokat módszertanilag mikénEkésziti elő. Mindenesetre a beszédből indulok ki, mint ezt a tankönyv is teszi. A beszéd arra való, hogy amit gondolunk, vagy akarunk, másokkal megértessük. — Á beszéd szavakból áll, a szavak hangokból állanak; a hangokat betűkkel írják le. Minden betű egy egy beszédbeli hangnak a látható jegye. — Ennyi a bevezetés vagy előismeret, mit a II. osztály növendékeivel könnyen fel lehet fogatni. A magyar beszédnek 39 hangja van s azt a 39 hangot 40 betűvel írjuk le, mert a j hangot kétféleképen írják, vagy „j“-val, vagy „ly“-lyel. A magyar betűk nevei ezek: (a növendékkel meg kell tanítani, mert ha a II. osztályban meg nem tanulják, később sem alkalom,
