Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-11-15 / 9. szám
tanügyi értesítő 3 senki sem mondhatja. A mérhetetlen s hallatlan drágaság minden élelmi, ruházati, háztartási cikknél, a nagy házbér az amúgy is szegény, adóságokkal küzdő tanítóságot egészen a tönk szélére juttatja. Elszédül az ember, ha olvassa, hallja, hogy a dele- gációs urak uj hadihajókra, drenaeughtokra, anneksziós kiadásokra száz milliókat szavaznak meg egy nap alatt. Jól van, ha szükség van reá, adjanak a hadi célokra száz milliókat, de akkor a szegény tanítók lakbérük rendezésére egy fél millió korona miért nem jut? Azért, mert a tanítók ott, hol dolgozni kell, tenni kell, mindig az elsők, ott pedig, ahol munkájuk ellenértékéül, jogos, méltányos, igazságos alapon állva az önérzet tisztességes hangján kérik bérüket, kérnek a maguk és családjuk számára kenyeret és hajlékot, ott a tanítók az utolsóknál is utolsóbbak. Hát bizony ez a méltatlan eljárás aztán elkeseríti a tanítóságot s kiöl belőle minden idealizmust s pályája iránti lelkesedést. Mindenki elsőbb a tanítónál, elsőbb még a hivatalszolga is. Elsőbb a vasutas, a postás, az állami altisztek, szóval mindenki. Most is az állami szolgák nyugdíjtörvénye hamarább lesz rendezve, mint a tanítóké, azok ugyan várhatnak, el van intézve a nyugdíjügyünk: ad grecas ca- lendas. Jogos, méltányos, igazságos alapon állva az önérzet tisztességes hangján emeljük fel szavunkat. Kérjük a magas kormányt, hogy a már annyiszor mellőzött, földhöz ragadt tanítóság igaz ügyét vegye figyelembe. Nem kívánunk lehetetlenséget, követelésünk nem alapnélküli túlzás, féktelen elégedetlenség. Szigorú vizsgálatot kérünk s mi nyugodtak vagyunk, hogy a kormány csakhamar meg fog arról győződni és be fogja látni, hogy helyzetünk valóban tarthatatlan. Ha az állami tanítók, állami tisztviselők, akkor minden tekintetben oly elbírálás alá essenek, mint a többi tényleges állami tisztviselők. Most hogy a többi állami tisztviselők nyugdíjtörvénye rendezés alá kerül, itt az ideje, hogy az áll. tanítók is mint állami tisztviselők vétessenek ki a tanítók országos nyug-
