Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-04-15 / 4. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 85 fogadta falai közt Zichyt, nemcsak a személy iránti sympathia nyert abban kifejezést, de ünnepelték a kormányférfiu maga elé tűzött nagy feladatát is. Nemes Károly levele. „Nagys. Bodnár György kir. tanfel- ügyelü urnák Szatmár. Hő óhajom volt, hogy a szatmári tanítói internátus létesítéséhez megfelelő összeggel járuljak; ez ideig azonban csak 30 koronával járulhattam e nemes cél eléréséhez. Most azonban, midőn hosszas népnevelői munkásságom után nyert személyi pótlékommal oly helyzetbe jutottam, hogy nemes célok elérésére — családom nélkülözése nélkül — áldozatot is hozhatok, legelső s legfőbb kötelességemnek tartom, hogy a szatmári tanítói internátus cél aira tett 30 korona adományomat 200 koronára kiegészítsem. Van szerencsém ezért a fentiek alapján 170 korona, azaz egyszázhetven koronát Nagyságod kezeihez azon tiszteletteljes kérelemmel átszármaztatni, hogy ezen összeggel a szatmári tanítói internátushoz való hozzájárulásomat 200 koronára kiegészíttetni kegyeskedjék. Fehérgyarmat, 1010. márc. 29. Nagyságodnak alázatos szolgája: Nemes Károly sk. nép- és iparisk. igazgató.“ Irgalmasnővérek a mi házunkért. Az irgalmasnővérek Szatmáron székelő tartományi főnöknője közelebbről ama — fen- költ gondolkozásra és nemesen érző szívre valló — elhatározásáról értesítette vármegyénk kir. tanfelügyelőjét, hogy a vezetése és irányítása alatt álló szatmári, nagykárolyi, erdődi és felsőbányái kolostorokban működő Nővéreket a Tanítók Háza javára rendezendő női-kézimunka kiállításon való részvételre kéri fel. Ezen nagybecsű elhatározás reánk nézve igen nagy fontosságú, mert kiállításunk magasabb nívója folytán sikerülni fog a közérdeklődés szélesebb körű felkeltése. Vármegyénk és Szatmár-Németi előkelő közönsége bizonyára nem hagy figyelmen kívül egy olyan jótékony irányú s nem gyakran kínálkozó alkalmat, ahol a legfinomabb női ízlés s a legszakavatottabb kezek művészi produktumaiban leend módjában gyönyörködni, ami a Tanítók Háza számára végeredményében számottevő anyagi és erkölcsi előnyt jelent. A hasznossági szempontok felemlitése mellett nem hallgathatjuk el azt a jóleső érzést sem, ami e vármegye tanítóságának lelkét eltölti, amikor az irgalmasnővérek részéről, — akik szintén a nemzeti kultúra és humanitás szolgálatában állanak, a pályatársi kötelék ápolásának eme nemesirányu és mély visszhangot keltő szép példáját látjuk. Hálával s köszönettel fogadjuk a legtisztább önzetlenségből fakadó támogatás ezen módját s úgy a kezdeményező tartományi fönöknő, mint közreműködésükkel nagy célunk eléréséhez segédkezet nyújtó irgalmasnővérek iránt e helyen is őszinte lekötelezettségünket nyilvánítjuk.
