Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-03-15 / 3. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 51 állása után az állami tanítók állása van a körülményekhez képest elég tűrhetően körül bástyázva és megvédve; de viszont az állami tanítók külön intézkedést nem óhajtanak és nem is várnak; a jelen állapottal nem lehetnek megelégedve, hanem az állami tisztviselői karral egy fedél alá akarnak sorakozni, egyenlő és megfelelő elbánást óhajtanak és várnak, aminőben a többi tisztviselőt fogja részesíteni a fentartó állam. Ennek valóra váltása már nem csak a kultuszminiszter feladata, hanem az egész kormányé. Amikor a kultuszminisztérium illető ügyosztályának az állami tanítók ügyei körül kifejtett éber figyelméért és elöljáró tevékenységéért a tanítóság hálaérzetét kalap alá nem rejtjük, örömmel szegezzük le tényként, hogy a nemzetnevelésre hívatott állami tanítóságnak nagyjaiba vetett bizalma szilárdan áll; kölcsönkért remények idegen illatától undorodik; nemzeti önérzete erős; a népoktatás ügyeinek vezetésénél érvényesülő jellemszilárdság megacélozza az itt-ott csüggedőket is. Az állami tanítói kar érzi államunk alapjának, a nemzet egységének erejét; annak fokozásáért munkálkodik mindennap, hogy a magyarság supremációját állandósítsa. Vezérei a magyar tanítóság nagy hivatását ismerik ; ennek tökéletesítését eddig sem vesztették el szemeik elől; éppen ezért most — amikor az állami tisztviselői személyzet fellélekzett és a szolgálati pragmatikáról szóló törvényjavaslat mielőbbi beterjesztéséről beszél — az állami tanítókat ebből kifelejteni nem fogják s hisszük, hogy ezzel kapcsolatban ez állami tanítók szolgálati éveit 32 évre leszállítják és nyugdíjaztatásuk költségeit a többi tisztviselőkkel történő elbánás szerint az állam kasszájának terhére teszik át. Az egyhuzamos tanításról. Pár évvel ezelőtt állandóan napirenden volt az egyhuzamos és az egész napi tanítás kérdése. Az előadók, aszerint, hogy melyik rendszer hívei voltak, saját álláspontjuk érdekében az érveknek
