Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-15 / 10. szám
18 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ imádatán nőttünk föl, csak az baj, hogy a mai hazafiak tisztán a hazafias szólamok öblös hangoztatásában találják meg hazafias kötelességük teljesítését. Igen szép és dicső szólam az, hogy Éljen a haza! de sokkal hazafiasabb ember az, aki meg is jelöli az utat, hogy miből éljen a haza. A harmadik dolog, amely szintén megkapta figyelmemet, a tanítóság túlterhelése. Mindennap halljuk szóbeszédben és olvassuk a napi és szaklapokban, hogy mennyiféle szempontból tárgyalják és panaszolják a tanulók túlterhelését s a fölött is bővebb vita indult meg, hogy télen a tanulók 8 óra helyett 9 órakor menjenek-e az iskolába. Szóval ezekről a kérdésekről terjedelmesen tárgyalnak, de a szegény tanító túlterhelésével nem gondolnak, az ő megerőltetésével nem törődnek. Pedig nem kis dolog ám egy szegény falási tanító elfoglaltsága. Hiszen a falusi iskolák leggyakoribban osztatlanok s ez magában véve elég munkát és elfoglaltságot ad. Azonkívül a tanítót bízzák meg rendesen a fogyasztási, szövetkezeti ügyek vezetésével, a hitelszövetkezetek írásbeli teendők terhe is az ő vállára nehezedik. A népkönyvtárak kezelése is az ő gondja, azonkívül gazdasági iskolát vezet, a tanonciskolában való oktatás is az ő kötelessége. Aztán a gondnoksági ülések jegyzőkönyvezése, költségvetések megállapítása, tantervek kidolgozása, a beiskolázás előzetes fáradalmai mind az ő nyakába szakadnak s ezenfelül, mint a falu szellemi vezetőjének, erkölcsi kötelességévé van téve tűzoltói egyletek, olvasókörök és énekkarok szervezése és természetesen vezetése is. Tessék elhinni, elég volna ennyi teendő hangoztatása a köz- oktatásügyi miniszter programmjában és még mindig nem említettük meg, hogy az a tanító rendesen családapa is és egy kis időt talán családja körében is kell töltenie, azonkívül még társadalmi lény is és egykis szórakozást is követelhet annyi megerőltető munka után. Ha mindezeket összeszámítjuk s időben akarnók kifejteni, kiderülne, hogy egy ilyen osztatlan iskolát vezető tanítónak alig 2—3 órája marad a pihenésre. Ez sajnos, igy is van, innen van aztán, hogy hamar kimerülnek ebben az idegfeszitő munkában a tanítók s igen kevesen mehetnek a teljes nyugdíjba, mert az idegőrlő munkát nem mindegyikök szervezete bírja ki. Ezen úgy kellene segíteni, hogy vagy a teljes nyugdíjra való jogosultság idejét kell jóval megrövidíteni, vagy pedig a munka megosztás elvét kellene humánusabban keresztül vinni.