Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-10-15 / 8. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ A magyar föld áldott rónája eddig eltudta tartani a gazdát. Ma könnyelműen vándorbotot ragad, mintha csak a szomszéd határba akarna átsétálni és elvitorlázik messze ... messze ; feláldozza biztos jelenét, ősei örökét, a kedves hajlékot az uj hazáért, a bizonytalan jövőért, a reménybeli dollárokért!... Természetes dolog, hogy a korszellem változása nem hagyja érintetlenül az iskolát sem. A tanítónak egész áramlattal kell küzdenie, ha kötelességének lelkiismeretesen megakar felelni. Az erkölcsök elfajulása tekintetében oda jutottunk, hogy fen- sőbb helyről figyelmeztetnek bennünket a nagy veszélyre, mely a magyar társadalmat fenyegeti. De mit tegyen a tanító ? A büntetésnek, az elkövetett bűnhöz méltónak kellene lenni! A megátalkodott szemtelen hazugot s tolvajt, ki tette felett semmi megbánást nem tanúsít: kérlelhetlenül s érzékenyen meg kellene büntetni s ezáltal megáltalkodottságát erőszakkal megtörni. Sokszor állunk megátalkodott kis gazemberrel szemben, ki olyan következetesen hazudik, mintha olvasná s nincs az a furfangos mesterfogás, keresztkérdés, mely őt bűnének elismerésére s bevallására bírná, dacára annak, hogy tanuk szólnak ellene. Mennyire viheti még az ilyen gyermek, mig megnő ? A mai társadalom szelleme túlságosan humánus. A börtönök telve vannak a legnagyobb gonosztévőkkeJ, kik az emberiességből kivetkőzve az emberi jogokban gázolnak s a válogatott bűnöknek egész sorozatát követik el. A társadalomnak az ilyenekkel szemben megvetést kellene tanúsítania. És mit tapasztalunk ? Olyan ellátásban részesítik őket, amilyet a becsületes ember a legnagyobb szorgalom árán sem tud családjának megszerezni. A gonosztettek legváltozatosabb nemeit olvassuk naponta a hírlapokban. S ha egy-egy elvetemült gonosztevő horogra kerül : vannak lapok, melyek pártjára állva, a részvét érzelmét igyekeznek iránta felkölteni. A történet följegyzi, hogy régen azért volt szükség a drákói törvényekre, mert az erkölcsök durvák voltak. Tagadhatatlan, hogy a nyugati műveltség befolyása következtében az erkölcsök általában szelídültek, de a felmerülő gaztettek a legszigorúbb megtorlást érdemelnék. A becsületességgel is furcsán állunk. Lépten-nyomon hangzik felénk a vásári zsivajból a becsületre való hivatkozás. S mit tapasztalunk ? Az csapott be legjobban, aki legjobban kiabálta az ő becsületességét. Hogy a tanító, nevelői hivatásának megfelelhessen, ismernie kell azon nevelési elveket, melyek szerint növendékeivel szemben el kell járnia. Hogy ezt tehesse, szükséges, hogy ő legyen az élőpélda kit tanítványai kövessenek. Érzése legyen őszinte és ne látszólagos. Beszédében és tetteiben legyen következetes, akaratában határozott. A rend és tisztaság fentartásában maga legyen az
