Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-05-15 / 5. szám
104 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ juk — az erkölcsi nevelés elsőrendűnek ismert eszköze. Jó példával azonban csak az járhat elől, aki a szembetűnőbb emberi gyarlóságokat el bírja nyomni önmagában, aki a feltűnőbb hibákat el tudja kerülni. Jól tudom, hogy tökéletes ember nincs, vagyis „nincsen ember hiba nélkül.“ Tudom azt, hogy a tanító is csak ember, aki nem ment az emberi gyarlóságoktól, hibáktól. Azonban olyannak kell látszania. S arra vigyázzon, hogy e gyarlóságok, e hibák sem a szülök, sem a gyermekek előtt semmi körülmények között ne nyilvánuljanak. rizkedjék attól, hogy tanítványai csak egy csekélyke gyarlóságáról is tudomást szerezzenek vagy a legkisebb hibáját is felfedezzék. Mert ha nem volt ereje e gyarlóságokat magában elnyomni, e hibáktól magát mentesíteni: akkor — beszéljen bár az angyalok nyelvén tanítványaihoz — szomorúan látja majd, hogy legbuzgóbb igyekezete dacára sem tud egy lépést haladni a cél felé. Nem, mert tanításának, szavainak nem siet segítségére a jó példa vonzó, nemesitő, erősítő hatása; mert tettével megcáfolta beszédét s igy szava elvesztette súlyát, meggyőző erejét. Igyekeznünk kell tehát emberi gyarlóságainkat — ha azoktól meg nem szabadulhatunk — legalább elnyomni, hogy igy az erkölcsi nevelés első gátját széttörhessük, mely egyben a jó példaadás akadálya is. Ha ezt tenni sikerült: erkölcsi nehézségünk egyik akadályát elhárítottuk és saját magunk nem leszünk saját munkánk lerombo- lói, hátráltatói s nyugodt lelkiismerettel folytathatjuk munkánkat abban a tudatban, hogy ha talán a tőlünk nem függő akadályok miatt nem tudnánk is munkánkat teljesen befejezni — önmagunkat nem vádolhatjuk. Erkölcsi gyarlóságtól, hibától azonban a tanítónak mindenkor mentnek kell lenni, mert csak igy adhat jó példát; munkájának eredményét csak igy remélheti. Erkölcsi nevelésünk akadályai továbbá a szülők tudatlansága s nem törődömsége. Erős gát, kemény akadály, melynek legyőzése hatalmas próbára teszi a tanító erejét, türelmét és kitartását. Már pedig ezt az akadályt is le kell győzni, mert mindaddig teljes eredményt nem várhatunk, mig az iskola munkáját a szülői ház rombolja le. Sajnosán tapasztaljuk, hogy sok helyen a szülői ház csaknem ellenséges állást foglal el az iskolával szemben s ha addig mig a gyermek iskolába jár, nem sikerül is elnyomni gyermeke szivében az islolai nevelés által abba beoltott nemesebb érzelmeket, nem tudja megsemmisíteni erkölcsi érzését, mihelyt a gyermek az iskolát elhagyván állandóan az ilyen család légkörében él, el-elhullatja nemes érzéseinek egy-egy virágát, ez az állapot mint romboló szél megtépdesi a gondos kertész még legpompázóbb virágának szirmait is.
